Hírek

2011.05.26. 05:31

Puch kontra Gyurcsány

Puch László, az MSZP volt pénztárnoka a százmilliók előteremtésének a fejében fenntartotta a jogot, hogy olyasmikbe is beleszóljon, amelyekben alapesetben a vezetésnek és/vagy az elnöknek kellene döntenie. Na, ezt a befolyást félti most attól a Gyurcsánytól, aki az elmúlt időben többször is világossá tette, hogy nem felel meg neki a korábbi status quo, és hogy vissza szeretné nyesni a pénztárnok hatalmát.

Stanga István

Milyen különös az élet: az a jobboldal és az a jobboldali média, amelynek a szemében az amúgy is az ördögtől valónak tartott szocialista párt egyik legnagyobb hatalmú háttérembere, Puch László maga volt a megtestesült gonosz, manapság nem csupán nem győzi „sztárolni” az MSZP valamikori pénztárnokát, mai pártigazgatóját, de egyfajta véres kardként mutatja fel az MSZP-vel szemben vívott küzdelem során. Mindehhez nem kellett más, csak annyi, hogy a nagyközönség számára majdhogynem ismeretlen Puch – szokásától eltérően – kilépjen a nyilvánosság elé, s nekimenjen a Fidesz (főként pedig Orbán) szemében még ma is az 1-es számú közellenségnek számító Gyurcsány Ferencnek. Így – többek között – abban az interjúban, amelyet a Fidesz-közeli lapnak, jelesül a Heti Válasznak adott, s amelyben a sukorói kaszinóberuházás ügyében ugyan a védelmébe vette az egykori kormányfőt, mondván, elképesztő, hogy egy miniszterelnököt csak amiatt hurcoljanak meg, mert külföldi befektetőkkel találkozik, más kérdésekben azonban elég rendesen kiosztotta a sokak által a legfinomabban szólva is  öntörvényű politikusnak vélt Gyurcsányt. És itt nem kizárólag az olyasféle Puch-megjegyzésekről van szó, miszerint Gyurcsány a párton belül csak a kisebbségi álláspontot képviseli, és hogy az MSZP-nek „nem pártvezérre, hanem csapatkapitányra van szüksége”, és még nem is csak arra a furcsa kijelentésére, hogy Orbán Viktor Fidesz-elnök – Gyurcsánnyal ellentétben – nyilvánosan egyetlen egyszer sem kritizálta a saját pártját, mint inkább azon véleményére, hogy Gyurcsány „olyan politikus, aki a biztos vereség tudatában elmenekült, elhagyta a zászlót, és most mégis vinni akarja azt”.

No, most, a sztori nagyon sok szót nem érdemelne, ha magam akár csak egy pillanatig is úgy hinném, hogy Puchot a még mindig komoly válságban lévő szocialista párt sorsáért való mélységes aggodalom vezeti. Csakhogy erről szó sincs. Az ex-pénztárnok ugyanis messze nem az MSZP-t, hanem önmagát félti. Még pontosabban azt a már-már korlátlan hatalmat, amely kizárólag a pártok mindenkori „táskás” (értsd: pénzszerző) embereit illeti meg, és amelyről Gyurcsány a „Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez” című  dolgozatában azt mondja, „ha egy párt erőforrásainak bármekkora része az átláthatatlan világból származik, akkor a vezetés hatékonysága attól is függ, képes-e kontrollálni ezeket az ellenőrizhetetlen forrásokat” (kivétel ez alól a Fidesz – teszi hozzá –, ahol nincs konfliktus, merthogy a források feletti kontroll Orbán kezében van), ez pedig az MSZP-nél praktikusan azt jelenti, hogy „az elnök elnököl, de könnyen megeshet, hogy az informális pénztárnok dönt: erre van pénz, erre nincs”. Ami ugye, magyarra fordítva nem kevesebbet jelent, mint hogy a szocialisták pénztárnoka a százmilliók előteremtésének a fejében fenntartotta magának a jogot arra, hogy olyan ügyekbe is beleszóljon, amelyekben alapesetben a vezetésnek és/vagy az elnöknek kellene döntenie. Ez pedig a kasszakulcs birtokosát a párt egyik legfontosabb, legkevésbé megkerülhető alakjává tette. Na, ezt a befolyást félti most Puch attól a Gyurcsánytól, aki az elmúlt időszakban többször is teljesen világossá tette, hogy nem felel meg neki a korábbi status quo, és hogy alaposan megnyirbálná a pénztárnok hatalmát. Hogy aztán kettejük  csatájából ki is kerül ki győztesen...? Nos, lehet tippelni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!