„Pofátlan” pénzek itt meg ott

Hogy a Fideszt meglepte-e az Alkotmánybíróság azon határozata, amellyel a taláros testület „elkaszálta” a 98 százalékos különadóról szóló törvényt, nem tudom, ám ép eszű és minimális jogérzékkel megáldott ember aligha hihette komolyan, hogy egy magára csak picikét is adó országban minden további nélkül lehet visszamenőleges (!) hatályú jogszabályt alkotni. (Akik ezt nem értik, azoknak javasolnám végiggondolni, akkor is ilyen belátóak lennének-e, ha Orbánék két év múlva kitalálnák, hogy a 2011-es adókulcs mégsem 16, hanem 25 százalékos, és nyomban el is kezdenék beszedni a különbözetet.) Nos, tekintsünk most el attól az igencsak vicces indoklástól, amellyel az Ab magyarázza a határozatát, és amely nagyvonalakban arról szól, miszerint sérti az emberi méltóságot, hogy a végkielégítésekre kirótt különadó hatálya a bevallásokkal lezárt évekre – és a fennálló törvények alapján szerzett bevételekre – is kiterjed, s foglalkozzunk a kormánypárt  reakcióival. Annál is inkább, mert bár az Alkotmánybíróság határozatának a kihirdetése utáni első információk arról szóltak, hogy a Fidesz tudomásul veszi a verdiktet (más szerintem nem is nagyon tehet), utóbb Lázár János frakcióvezető egy hódmezővásárhelyi sajtótájékoztatón nemcsak annak a meggyőződésének adott hangot, hogy tudniillik „Magyarország érdekeivel ellentétes” döntés született, de azt is kijelentette, már ma javasolják majd a T. Házban a 2010-es végkielégítések adóztatásának újraszabályozását. „Tehát – mondta Lázár – kötelezze arra a törvény az érdemtelen, pofátlan végkielégítéseket felvevőket, hogy ezeket az összegeket 98 százalékkal leadózzák.”

No, már most, ebben a történetben számomra nem az az igazán érdekes, hogy a Nagy Április Fülkeforradalom mámorát egészen máig ki nem alvó kormánypárt valamiért – talán genetikai okok folytán – egyszerűen nem képes beletörődni a még oly jelentéktelen kudarcokba sem („na, nehogy má'' valaki is beleugasson egy kétharmados párt dolgaiba”), mint inkább az, hogy az „érdemtelenül” és „pofátlanul” megszerzett pénzeket Lázár és társai valahogy mindig kizárólag a másik oldalon veszik észre. Pedig hát, a közvéleményt legalább annyira irritálták és irritálják azok az összegek, amelyeket Orbán emberei tettek zsebre különféle jogcímeken. Hogy mire is gondolok? Nos, például a duplán felvett költségtérítésekre, amelyekből nem egy és nem kettő akadt az elmúlt hetek és hónapok során, aztán ott vannak azok a derék polgártársak (egyebek mellett Szijjártó Péter örökös szóvivő és Budai Gyula elszámoltatási főhalljakend), akik az istennek sem vették észre, hogy a havi bérük meghaladja a kétmilliós bérplafont, no, és persze, ott van a most ezerrel észt osztó Lázár S8 János, aki nem csupán az Audi-ügyét nem tartotta pofátlanságnak, de azt a 18 millió forintot sem, amit 2002-2006 között vett fel – számla nélkül – költségtérítés gyanánt, s amelyről azt nyilatkozta, hogy bár ezzel valóban csúcstartónak számít, az a pénz neki járt. Hát, igen..., járt. Ahogyan azoknak is járt – és ezt az Ab meg is állapította –, akiket Orbánék most pofátlanoknak bélyegeznek. A különbség az, hogy míg amazok nyilvánvalóan „érdemtelenül” jutottak a pénzükhöz, addig Lázár és társai – amiként azt a frakcióvezető elhíresült beszédéből tudjuk – „kapartak, gyűjtöttek, építkeztek kockáról kockára”. Úgyhogy tőlük nem szabad sajnálni.