Kuruc, Facebook, cenzúra

Elárulom Önöknek, nem igazán szerepelt a terveim között, hogy bármit is írok majd a kuruc.info Facebookról való kiitiltásáról. No, nem mintha nem találtam volna klaviatúrára érdemesnek a történetet, vagy nem lett volna  semmilyen mondandóm az esettel kapcsolatosan, csakhát az ember még áttételesen sem szívesen csinál reklámot egy széljobbos orgánumnak, no, meg aztán az internet világában egyáltalán nem számít kuriózumnak – de még csak szokatlannak sem –, hogy valakiket erről vagy arról a portálról időlegesen vagy örökre „száműzzenek”. És ez még akkor is igaz, ha azok a szankciók, amiket a Facebook a kuruc.infóval szemben életbe léptetett, valóban nagyon súlyosak, hiszen nem elég, hogy a közösségi site-on nem lehet hozzászólni a Jobbik-közeli portál írásaihoz, de még csak tetszikelni avagy a Facebook üzenőfalára kitenni sem engedik azokat, amiként az is reménytelen, ha valaki privát üzenetekkel vagy épp a kuruc.infóra vezető linkek kihelyezésével kísérletezik. Ám nem a tényleg szigorú intézkedések miatt határoztam úgy, hogy mégis írok a sztoriról, vagy mert a kuruc.info szerkesztői a kommunista Kínát is megszégyenítő eljárásnak minősítették a Facebook döntését, hanem azon dörgedelmes levél okán, amit Szegedi Csanád, a Jobbik EP-képviselője intézett a közösségi oldal üzemeltetőihez, mondván, „mélységesen megdöbbent és aggaszt az Önök minapi lépése, mellyel korlátozzák a szólás szabadságát”, noha az alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény 10. cikke rögzíti: „mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához”, amely jog „magába foglalja a véleményalkotás szabadságát, az információk, eszmék megismerésének és közlésének a szabadságát országhatárokra tekintet nélkül, és anélkül hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson”.

Nos, én is meg vagyok döbbenve..., leginkább Szegedi tájékozatlanságán. Mert ha azt nem is árulta el neki senki, hogy ennek az ügynek a világon semmi köze a szólás-, illetve a sajtószabadsághoz, bármennyire tetszetős is ezeket az alapjogokat felemlegetni, legalább a Facebookról mesélhetett volna neki egy kicsit valaki. Például, hogy a világ jelenlegi legnépszerűbb közösségi oldala, amit a még mindig csak 27 esztendős Mark Zuckerberg és pár – zömmel úgyszintén zsidó származású – iskolatársa talált ki, nem valamiféle közszolgálati rádió vagy televízió, amit az adófizetők pénzéből tartanak fenn, így aztán számon kérhetők, hanem egy magántulajdonban lévő gigavállalkozás, amelyet bizonyos kereteken belül úgy működtetnek, ahogy akarnak. Ami – egyebek mellett – azt jelenti, hogy megszabhatják, milyen feltételek mellett csatlakozhat valaki a felhasználókhoz, előírhatják azt a stílust, hangnemet, stb., amit kívánatosnak, követendőnek tartanak, és még nagyon hosszan sorolhatnám. Akinek meg mindez nem felel meg, veheti a kalapját, utóvégre igazán nem kötelező klubtagnak lenni. Mindez tehát – immáron konkretizálva – azt jelenti, hogy amennyiben a Facebook gazdáinak valamiért nem tetszik, az a permanens cigányozás és zsidózás, amit a szélsőjobbos médium folytat (és magam ezt – tekintve Zuckerberg és barátja, a szintén Facebook-tulajdonos Dustin Moskovitz származását –nagyon is el tudom képzelni), azt a saját portá(l)jukon nem engedélyezik. Ami miatt aztán lehet felháborodni, lehet Kínát és a szabadságjogok lábbal tiprását, cenzúrát meg nagyszabású nemzetközi összeesküvést emlegetni, csakhát nem érdemes, mert ezektől nem változik semmi. Így a Fecebook döntésével csupán egyet lehet tenni: tudomásul venni.