Rogoff Magyarországról - Egy éve még ösztönzésre buzdított, most csődtől tart

A merész kijelentésre csak azért kaptam fel a fejem, mert épp egy éve volt alkalmam személyesen is találkozni a neves professzorral egy koppenhágai konferencián. Az IMF volt vezető közgazdászának rokonszenves stílusa, meggyőző érvelése, visszafogott közvetlensége rendkívül pozitív benyomást tett rám. Arról beszélgettünk a szünetben, hogy vajon milyen hatással járhat Kelet-Közép-Európára az a jóslata, amelyet előadásában fogalmazott meg, miszerint a fejlett országok néhány év múlva komoly gondban lesznek a válság nyomán vállalt adósságok, garanciák miatt.

Bevallom, arra számítottam, hogy emiatt óvatosságra inti majd a hazánkhoz hasonló országokat a követendő fiskális politikát illetően. De nem ezt tette. Azt mondta, érdemes belevágni az adócsökkentésbe és növekedésösztönző politikába, mert „mindegy, hogy az adósság a GDP 80 vagy 90 százaléka”.

Azt hittem, félreértettem valamit, és megkérdeztem, ezt komolyan mondja-e. De újra megerősítette: „most most van” (2009 októberét írtunk). Ehhez képest volt kissé disszonáns a mostani interjúban felvázolt jövőkép, melyből úgy tűnik, az általa alig egy éve ajánlott recept akár már rövid távon súlyos gondot okozna. Rogoff mentségére szóljon, hogy rögtön az elején leszögezte, nem ismeri pontosan Magyarország helyzetét, és az adócsökkentéshez szerinte a hitelezők és az IMF beleegyezését is meg kell szerezni.

Egy feloldása mégis lehet az ellentmondásnak. Talán arra gondolt, hogy az IMF-et és a hitelezőket – amelyek persze nem mennének bele olyan könnyedén az adósságráta 10 pontos emelésébe, mint a professzor – azzal lehetne meggyőzni az adócsökkentésről, hogy eközben végrehajtjuk a régóta halogatott és tartós kiadáscsökkenést eredményező strukturális reformokat. Csakhogy erről a professzor akkor egyáltalán nem beszélt. Mint ahogy a kormány jelenlegi kommunikációjában sem esik szó róla. Márpedig a féligazságok általában félreértéseket szülnek.