Semjén Zsolt önmegvalósít

Bár magam nagyon sokáig azt gondoltam, Semjén Zsoltnak végre sikerült egy olyan helyet találni, ahol viszonylag keveset árthat, az elmúlt néhány nap történései azt mutatják, hogy alaposan tévedtem. Tévedtem, hiszen a Kereszténydemokrata Néppárt első embere, Orbán Viktor nemzetpolitikai ügyekkel foglalkozó helyettese „főnöke” távollétében olyasféle ámokfutást mutatott és mutat be, amely hosszabb távon is rendkívül sokat ronthat az anyaország és a határainkon túl élő magyarság kapcsolatán. Megértem én persze, hogy a miniszterelnök bulgáriai nyaralása alkalmat ad Semjénnek egyfajta önmegvalósításra (mindenki jól ismeri a „nincs itthon a macska, cincognak az egerek” effektust), mindazonáltal nagyon üdvözítő lenne, ha valamelyest visszafogná magát, ugyanis az egy évre tervezett hülyeséget máris sikerült messze túlteljesítenie. Már önmagában az sem volt túlzottan szerencsés, hogy a minapi romániai látogatása során nem szakított időt az erdélyi Magyar Polgári Párt országos vezetőivel való találkozásra („Mindez méltatlan és megalázó volt számunkra, hiszen a két párt eszmei-erkölcsi alapja és politikai programja igen közel áll egymáshoz” – kommentálta az MPP közleménye a KDNP-elnök magatartását), az a fajta hangnem pedig, amelyet a Bugár Béla vezette – a szlovákiai választásokon a parlamentbe kerülő, és vélhetően a koalíciós kormányban helyet kapó – „Híd–Most”-tal szemben használt, egyenesen elképesztő. Semjén ugyanis a Bugárékkal való együttműködést firtató kérdésre azt felelte – idézem –, „mi nyitottak vagyunk a Híd felé, de alapvetően a Hídon múlik, hogy milyen pártként is definiálja magát. A Duray Miklós, Csáky Pál nevével fémjelzett Magyar Koalíció Pártja deklarálta, hogy magyar párt. Bugár Béla Híd-Most pártja nem deklarálta, hogy magyar párt”.

És bár Bugár igen udvariasan „csak” átgondolatlanoknak nevezte Semjén szavait, mondván „nem attól ilyen vagy olyan egy párt, hogy milyennek vallja magát, hanem attól, hogyan cselekszik. Mi a választóink érdekében fogunk cselekedni, attól függetlenül, hogy erről mit gondol Semjén Zsolt”, jómagam az „arrogáns” és az „ostoba” jelzőt sokkalta találóbbnak érzem. És itt most nem csupán arról van szó, hogy a buzgó kereszténydemokrata politikus vajon megelégszik-e egy sallangmentes „magyar párt vagyunk”-szerű kijelentéssel, vagy elvárja, hogy Bugár Béla és társai magyar nyelv és irodalomból, plusz állampolgári ismeretrekből vizsgát tegyenek, hanem a történet lényegi elemeiről. Így egyebek mellett arról, hogy a szlovákiai választók a Fidesz és a KDNP által favorizált, deklaráltan magyar MKP-t – nem elhanyagolható részben a mi kormánypártjainknak „köszönhetően” – Csáky Pálostul és Duray Miklósostul épp most ejtették ki a parlamentből, legfőképpen pedig arról, hogy ne Semjén Zsolt írja elő, milyen feltételek mellett hajlandó együttműködni azon politikai erővel, amely a jelek szerint maximálisan bírja a szlovákiai magyarság bizalmát, és amelynek választói – írd és mondd – háromnegyed részben magyarok. Amiből következően a velük való együttműködés nem afféle főúri kegy, hanem kötelesség, már  persze, ha valaki tényleg akar tenni a határainkon túl élő honfitársakért, nem csupán villogni szeretne. Semjén Zsolt mostani produkciói ez utóbbi kategóriába tartoznak.