A Jobbik meg a nemzetbiztonság

Hát, kérem szépen, még el se kezdődött az igazi országgyűlési munka, a szocialistáknak máris sikerült bebizonyítaniuk, hogy ellenzékben pontosan ugyanolyan tehetségtelenek, mint kormányon. Jómagam legalábbis erre a következtetésre jutottam azt az utánozhatatlan dilettantizmust látva, amit az egyori kormánypárt emblematikus figurái (egyebek mellett Mesterházy Attila frakcióvezető, valamint Lendvai Ildikó lemondott elnök) a parlamenti bizottságok elnökeivel kapcsolatos pártközi megbeszéléseken bemutattak. Kezdetben persze, még „csupán” egyszerű töketlenkedésnek tűnt a dolog, amelyhez Vona Gáborék meglehetősen jó partnernek bizonyultak, és amit valamelyest meg is lehetett indokolni, utóvégre vis maiornak is tekinthető, hogy az MSZP és a Jobbik ugyanazt a két bizottságot, a nemzetbiztonságit és a költségvetésit nézte ki magának, ám a később történtekre – jelesül, hogy Lendvaiék miért engedték át a nemzetbiztonsági bizottság vezetését az általuk rendre szélsőségesnek nevezett Jobbiknak – egyszerűen nincs magyarázat. Már legalábbis elfogadható, ha ugyanis igaz a hír, miszerint a szocialisták engedékenysége (megalkuvása?) mögött az a Szekeres Imre keresendő, aki kinézte magának a költségvetési bizottság elnöki helyét..., nos, ez nemcsak még visszataszítóbbá teszi az egész sztorit, de azt is jól szemlélteti, hogy az MSZP-nél ugyanazok a reflexek működnek (például a józan észnél is erősebb „zsákmányszerző” attitűd), amelyek miatt semmi esélyük se volt megnyerni a hatalomért vívott harcot. És bár a történteket egyfajta győzelemként értékelő – „politikai áttörés”-nek nevező – Jobbik-elnöknek a saját szempontjából teljesen igaza van, magam azokkal értek egyet, akik szerint a szocialisták ismét jóvátehetetlen hibát követtek el.  

Kezdjük mindjárt azzal, hogy magam nem tudok elképzelni olyan országot – és vélhetően nincs is ilyen –, ahol egy ellenzékben lévő szélsőjobboldali politikai erő számára a kormányzópárt, illetve a riválisok lehetővé teszik a nemzetbiztonsági bizottság vezetését (és most ne jöjjön senki azzal, hogy a Jobbik demokratikus úton került be a T. Házba, mert ez természetesen igaz, csak épp semmi köze ahhoz, amiről beszélek), ami már önmagában is egyfajta nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ahogyan azok érveit sem igazán egyszerű megcáfolni, akik szerint azért is súlyos felelőtlenség volt az MSZP lépése, mivel könnyen előfordulhat, hogy a titkosszolgálatoknak pontosan azokra az emberekre, illetve csoportokra kell „dolgozniuk”, akik esetleg sok-sok szállal kötődnek a magát radikális pártként meghatározó szervezethez (nagy hirtelen Budaházy György és a korábbi kormány által megszüntetni kívánt kuruc.info jut az eszembe), ami ugye, enyhén szólva is visszássá teszi az ügyet. De a szocialisták nem kizárólag emiatt voltak ostobák. Ha ugyanis nem tesznek mást, csak széttárják a kezüket, és azt mondják, a Jobbikkal képtelenség megállapodni, akkor a Fidesznek kellett volna megoldania a dolgot, magára véve ezzel a döntés felelősségét. Ám miután a lassan-lassan már gondolkodni is elfelejtő MSZP „megsprórolta” nekik mindezt, Lázár Jánosék nemcsak jókat röhöghetnek magukban, de azt is joggal mondhatják – ahogyan mondják is –, hogy Mesterházyéknak „köszönhető” a Jobbik újabb térnyerése. És innentől kezdve a szocialisták megint elkezdhetik magyarázni a bizonyítványt. Ki tudja, hányadszor már az elmúlt években.

P. S.: Tegnap este Lendvai Ildikó egy közleményben tudatta, hogy pártja kész újratárgyalni a nemzetbiztonsági bizottság kérdését, és amennyiben a Jobbik kapcsán nincs egyetértés a másik három parlamenti párt között, akkor az LMP vagy a Fidesz vezesse a nemzetbiztonsági bizottságot.