Hírek

2009.09.22. 08:26

Csak üres ígéretek várhatók - Tévednek az egyszerű állampolgárok a G20 konferenciájával kapcsolatban

A konszolidációs stratégiák ügyében folytatandó vita várhatóan a legfontosabb napirendi pontok között fog szerepelni a G20 csoport állam- és kormányfőinek pittsburghi tárgyalásain. Vélhetően ígéretet tesznek rá, hogy összehangolt módon, nem elkapkodva, de nem is késlekedve, visszájára fordítják az utóbbi két év robbanásszerű monetáris és fiskális expanzióját. Ezt várja el tőlük a közvélemény is, de kérdés, mit is jelent valójában ez a fogadkozás

Martin Feldstein

A húszak mindenekelőtt ígéretet tehetnek a monetáris expanzió visszafordítására, amire szükség is van, ha fel akarják tartóztatni az inflációt, amely az összesített kereslet várható élénkülése nyomán fenyeget. Különösen fontos, hogy a pénzmennyiség visszafogása ne történjen túl korán, mert ez esetben megfojthatja a mostani, éppen csak éledező, fölöttébb törékeny fellendülést.

Az állam- és kormányfők ilyen tartalmú ígéreteinek mindazonáltal alig van súlya, mert a központi bankok minden fontosabb országban függetlenek a kormánytól. Az expanzív monetáris politika feladásának időpontjáról és módjáról az amerikai Federal Reserve esetében Ben Bernanke, a Bank of Englandnél Mervyn King, az Európai Központi Banknál pedig Jean-Claude Trichet fog dönteni.

Bernanke nem fogad el utasítást az amerikai elnöktől, King sem a brit miniszterelnöktől, Trichet esetében pedig az sem világos, egyáltalán van-e valaki, aki veszi magának a bátorságot, hogy megmondja neki, mit tegyen. A Pittsburghben teendő nyilatkozatok ennyiben csak a kormányok bizakodását fejezik ki, hogy saját államuk monetáris hatóságai megfelelő módon fognak eljárni.
A probléma különösen nagy kihívás Bernanke számára. Bár a Fed technikailag független, és nem tartozik elszámolással a kormánynak, az intézményt a kongresszus hívta életre, amely rendszeresen beszámoltatja. A monetáris politikának és a várakozások menedzselésének hatása csak később jelentkezik, ezért helyénvaló lenne, ha a Fed mi-előbb szigorítana. Ekkor azonban a munkanélküliség 9 százalék felett maradna, esetleg 10 százalék fölé szökne. Ha pedig ennek veszélye fenyeget, akkor vajon elvárhatjuk-e a kongresszustól, hogy ne éljen ellenvetéssel?

Így valójában arra kell számítani, hogy a kongresszus utasítást ad majd a Fed vezetésének, várjon a monetáris szigorítással, amíg az infláció ténylegesen meglódul, és a munkanélküliség csökkenni kezd. Mivel a törvényhozás határozza meg a Fed szabályozási játékterét, és ő nevezi ki az intézmény hét kormányzóját, ezért Bernanke nagyon is odafigyel, hogy mit mond a törvényhozás, emiatt növekszik a szigorítás késleltetésének és az infláció meglódulásának kockázata.



Az államháztartási hiányok leszorítása ugyancsak veszélyeket rejt magában. Bár az utóbbi két évben elfogadott fiskális ösztönző csomagok sokat segítettek a gazdasági tevékenység stabilizálásában, a hiány fennmaradása hosszabb távon komolyan veszélyezteti a növekedési kilátásokat.


Az USA kongresszusi költségvetési hivatalának számításai szerint a jelenlegi pálya fennmaradása esetén az amerikai szövetségi deficit 2019-ben – folytatólagos gazdasági növekedést feltételezve is – meghaladná a GDP 5 százalékát.


A nagy hiányok miatt a kormánynak – hitelfelvételek formájában – olyan forrásokat kell elvonnia, amelyekből a termelékenység emeléséhez szükséges üzemek és felszerelések beruházásait kellene finanszírozni. A fejlesztések nélkül a növekedés lassúbb, az életszínvonal pedig alacsonyabb lesz. A deficitek emellett nagyobb kamatterhet és folytatólagos nemzetközi egyensúlyhiányt jelentenek.


Ellentétben a monetáris politikával, a fiskális kurzus tekintetében az amerikai elnöknek közvetlen és erőteljes a befolyása. Ezért – ha a deficit csökkentésére vonatkozó választási ígéretek nyomán – visszafogja a kiadásokat és emeli az adókat, bekövetkezhet a mostani, veszélyes irányzat visszafordítása. Sajnos azonban Barack Obama elnök nemigen mutat hajlandóságot a deficitcsökkentésre. Legnagyobb belpolitikai tervének, az egészségügyi reformnak a megvalósítása több mint ezer milliárd dollárba kerülhet a következő 10 év során.


Washington második fő terve a szén-dioxid-kibocsátási kvóták bevezetése és a velük folytatandó kereskedelem. A légköri terhelési engedélyek aukcióra bocsátása – és az ebből nyerhető jövedelem – helyett azonban Obama ingyen eladományozta ezeket a jogokat a favorizált nagyvállalatoknak, hogy támogassák őt a törvényhozásban. Ha ehhez hozzávesszük az elnök ígéretét, hogy a 250 ezer dollár alatti éves jövedelműek adóját nem emelik, öszszejön, legalábbis Obama hivatali idejére, egy jelentős fiskális deficit. E tekintetben csak remélni lehet, hogy a G20 csoport többi állam- és kormányfője jobb munkát végez majd a költségvetési hiány megfékezésében.


Végezetül a G20 csoport várhatóan azt is megígéri, hogy összehangolják a monetáris és a fiskális korrekciót. Bár az „összehangolás” fogalma nincs definiálva, a kitétel várhatóan azt jelenti, a konszolidációs stratégiákat úgy hajtják végre, hogy közben ne veszélyeztessék a jelenleg érvényes valutaárfolyamokat és a kereskedelmi forgalom rendjét.
Tény azonban, hogy az árfolyamok változni fognak, és változniuk is kell, ha csillapítani akarják a fennálló kereskedelmi egyensúlyzavarokat. A dollárnak különösképpen esnie kell, ha a befektetők félreteszik azt a kockázati averziójukat, ami az amerikai valuta 2007 utáni drágulásához vezetett. Amint pedig a kínaiak meggyőződnek a belföldi növekedés tartósságáról, ők is elkezdhetik felértékelni a jüant, és ehhez a többiek igazodni fognak.


Röviden: tévedésben vannak a befektetők és egyszerű állampolgárok világszerte, ha túl nagy bizakodással tekintenek a G20 csoportnak – a monetáris és a fiskális politika rendbetételéről szóló – várható ígéreteire, mindenekelőtt a koordinációra vonatkozó fogadkozásokra.

Copyright: Project Syndicate, 2009
@ www.project-syndicate.org



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!