MSZP-s forgatókönyvek az egyharmad reményében

Az MSZP-ről köztudott, hogy a párton belül több, egymással versengő erőcsoport dinamikus egyensúlyára épülő szervezet. Ezért eddig csak az a vezető volt hosszú távon is sikeres a szocialisták élén, aki egyszerre tudott e platformok többségének érdekeit szem előtt tartva lavírozni úgy, hogy közben a párt hagyományos szavazóit sem idegenítette el. Horn Gyula 1994 és 1998 között arra a stratégiára építette kormányzását, hogy az idősebb választókat mindvégig megtartsa az MSZP támogatói között. A Horn-paradigma lényege az volt, hogy az ideológiától mentes („szakértői”) kormányzás és a megszorítások politikája ne távolítsa el az MSZP-től a 60 év feletti korosztályt. Az MSZP tradicionális szavazóit is nehezen érintő Bokros-csomagot Horn úgy vészelte át, hogy a szocialisták 1998-ban a szavazatok egyharmadát tudták megszerezni, hasonlóan 1994-es eredményükhöz.

Az MSZP július 4-i kongresszusán megválasztandó miniszterelnök-jelölt személye két feltételnek kell, hogy megfeleljen. Az első, hogy tükrözze a párt belső erőviszonyait, vagyis képes legyen fenntartani az egységet. E nélkül nehezen teljesíthető a második feltétel, a párt által kitűzött egyharmados választói támogatás elérése, visszaszerzése. Ez a két kritérium érvényesülhet úgy is, hogy fennmarad a Gyurcsány Ferenc lemondását követően kialakított és jórészt az idősebb generáció által dominált vezetőség („áprilisi konszenzus”), valamint egy bizalmi szavazás után megújított, a fiatalabbakat kulcspozícióba emelő konstrukció révén is.

„Régiek” és „újak” csatájában az MSZP előtt két út áll: a július 4-i kongresszuson felrúghatják az áprilisi konszenzust, ekkor egy megújított vezetéssel sorakoznak fel az újonnan megválasztott miniszterelnök-jelölt mögé. Ha ezt az utat túl rizikósnak ítélnék, maradhatnak az eddigi keretek között, és a Lendvai-Szekeres-Kiss trojka konszenzusos személyt ajánl a kongresszus számára – olvasható az elemzésben. Abban az esetben, ha az MSZP-n belüli erőcsoportok képtelenek lesznek egyezségre jutni, az egység látszatának megőrzése érdekében egy kívülről érkező jelölt mögé sorakozhatnak fel. A párton belüli tartós hatalmi vákuum azonban ahhoz is vezethet, hogy – korábbi nyilatkozatát felülbírálva – Bajnai Gordon „jelentkezzen be” a jelöltségért.

A biztonsági forgatókönyv szerint a fiatalok és az idősek nem viszik kenyértörésre a generációs feszültséget. Ennek érdekében az „igazi baloldali” profilhoz egy tapasztalt, ám az utóbbi hét év alatt kevésbé exponált jelöltet támogatnak, aki alkalmas lehet a válságkezelés és megszorítás miatt kiábrándult törzsbázis legalább részleges visszahódítására.

E forgatókönyvvel számolva lehet esélyes a posztra Szili Katalin. A házelnök-asszony párton belüli alkupozícióit javítja, hogy a Pécsett elért eredménye az EP-választások tükrében korántsem tűnik vereségnek. Bár a köztársasági elnöki és a baranyai fiaskó az ő jelöltsége ellen szól, személye még mindig népszerűbb az MSZP-nél, ez pedig kulcsfontosságú lehet, ha a szocialisták a vereséget szándékoznak minimalizálni. Szilihez hasonlóan Szekeres Imre is az áprilisi konszenzus jelöltje lenne – vélik a Nézőpont elemzői: az MSZP alapítójaként jól ismeri a párt belső erőviszonyait, ebben Szilinél erősebb pozíciókkal rendelkezik, és komolyabb „kopás” nélkül vészelte ált az utóbbi évek kormányzását.

A "forgatókönyv" további részletei itt olvashatók!