A félelem nagy úr

Meglehet, Gyurcsány Ferenc tud valami olyast, amit rajta kívül más senki, mivel a pártelnöki széke elvesztése, valamint a „hogyan bekkeljük ki az előrehozott választásokat még egy évig” című össznépi társasjáték újabb, megint csak bohózatba illő eseményeit követően tegnap valami olyasfélét nyilatkozott, hogy tudniillik biztosítják a többséget az új kormányfőnek. Hogy aztán a minden fronton visszavonulásra kényszerülő/kényszerített miniszterelnök vajon mire is alapozta ezt a kijelentést, számomra rejtély, mert ez idő tájt messze nem úgy néz ki az ügy, mintha a szocialistáknak, illetve a liberálisoknak sikerülne megúszniuk az előrehozott választásokat, jóllehet pontosan ez az a „forgatókönyv”, amelyet az MSZP és az SZDSZ – a hősies, „ide lőjetek”-féle nyilatkozatok ellenére – a leginkább szeretne elkerülni..., már ha egyáltalán ez a megfelelő kifejezés arra a félelemre, amellyel a szocialisták és a szabad demokraták háza táján gondolnak egy idei választásra, no, meg persze, Orbán Viktor „idő előtti” visszatérésére. És éppen ez a félelem az, amely a mai nap történéseit meghatározhatja, már amennyiben a liberális pártnak döntenie kell: rábólint-e a szocialisták utolsó „adujára”, a Gyurcsány és a párt megyei elnökei által is favorizált Bajnai Gordonra – ezzel mintegy MSZP további kormányzására is –, vagy megtorpedózza a jelölést, amely egyszersmind az előrehozott választások kiírásával ér fel. És bár halvány sejtelmem sincs arról, hogy a liberálisok  e sorok születésekor éppen ülésező ügyvivői testülete és frakciója miként határoz majd, annyi bizonyos, hogy a valamikori kormánypárt számára szinte nincs is jó lépés.

Ha ugyanis ezúttal az áldásukat adják az általuk korábban csak amolyan „Gyurcsány-klónként” emlegetett Bajnaira, ez nem kizárólag azt jelenti, hogy a szabad demokraták ismét feneket csináltak a szájukból, hanem azt is, nincs az az ár, amit ne lennének hajlandók megfizetni azért, hogy   még egy évig ne kelljen megmérettetniük magukat a választópolgárokkal. Ezzel szemben, ha következetesek maradnak, és nem lesznek hajlandóak asszisztálni a szocialista politikusok inkább amolyan kabarétréfára hajazó kormányfőjelölt-állítási bohóckodásához, az nem kevesebbet jelent, mint egy hideg fejjel végrehajtott harakirit, hiszen az SZDSZ-nek a jelenlegi állapotok szerint az ég világon semmi esélye sincs arra, hogy egy újonnan felálló országgyűlésnek is a tagja legyen. A liberálisok dilemmája ráadásul azért is érdekes, mivel a „Bajnai vagy nem Bajnai” kérdés újra kiélezheti a párton belüli korábbi ellentéteket, feltéve persze, hogy Kóka János, az SZDSZ korábbi elnöke és jelenlegi fracióvezetője megpróbál lobbizni az egykori üzlettárs Bajnai mellett, akit viszont élből elutasítanak az ügyvvői testület olyan tagjai, mint Demszky Gábor, Gusztos Péter, Gulyás József, avagy Szent-Iványi István. Akárhogy is van azonban, annyi tény, hogy az egykor szebb napokat is megélt liberálisok most megint reflektorfénybe kerültek. Meglehet, utóljára.