Jobbik és KGB-kéz

Bevallom őszintén, pár napja, amikor a Kövér László László által tartott makói lakossági fórumról, és azon belül a Fidesz országos választmányi elnökének Jobbik-ellenes kirohanásáról írtam (amely szerint ugye, a Vona Gábor által vezetett szervezet a szocialisták kreatúrája lenne), azt hittem, mindez Kövér egyfajta magánakciója, amelynek nincs igazán sok köze a legnagyobb ellenzéki párt hivatalos vonalához. Mára azonban alaposan elbizonytalanodtam, nem utolsó sorban annak az írásnak köszönhetően, amely a Fidesztől nem túlságosan távol álló (és az információit tekintve az esetek zömében korrektnek ítélhető) Heti Válaszban jelent meg, s amely meglehetősen furcsa dolgokat álít a ferencvárosi időközi országgyűlési választáson harmadik helyet megszerző radikálisokról. És itt nem csupán – vagy nem elsősorban – arról van szó, hogy a hetilap a Jobbik kapcsán lépten-nyomon a Csurka-féle, a hitelét már réges régen eljátszó MIÉP-et emlegeti, meg hogy a Magyar Gárda „irányíthatatlanságáról” és a Jobbik-vezetők üzleti ügyeiről ír..., és talán még csak arról sem – noha ez a tény megérne egy misét –, hogy kiteregeti a Jobbik bázisának számító Attlia Király Népfőiskola főigazgatjának, Kiszely Istvánnak a múltját, részletesen taglalva annak egykori III/III-as ügynöki ténykedését, így példának okáért azt, hogy Kiszely „Feledy Zsolt” néven 1960-től egészen a rendszerváltásig jelentgetett a Kádár-éra rendőrségének. Ezeknél ugyanis összehasonlíthatatlanul izgalmasabb az a – ki nem mondott, inkább csak sugallt – feltételezés, miszerint egyáltalán nem kizárt, hogy Vona Gáborék pártját Moszkva irányítja, lévén „az oroszok nem szégyenlősek, ha korábbi csatlós államaikban befolyást akarnak szerezni”.  

És bár a lap az állításait nem sok mindennel támasztja alá – ami persze,  nem is lenne könnyű –, a Jobbik gyanúba keveréséhez (mert mi más lett volna a cél) az a megjegyzés is elegendőnek tűnik, hogy az orosz–grúz konfliktusban és az orosz–ukrán gázvitában a Jobbik Moszkva álláspontját támogatta, nem is beszélve Vona Gábor azon nyilatkozatáról, amelyben a pártelnök kijelenti, hogy „Oroszországnak, mint minden nagyhatalomnak, vannak hibái, de mivel nekünk a magyar nemzeti érdek a legfontosabb, kötelességünk jó viszonyt kialakítani e fontos piaccal”. Mindezeket azután megkoronázza az az információ, hogy a Jobbik külügyi bizottságát vezető (és a nyilvánosság számára abszolút ismeretlen) Kovács Béla, aki ma üzletemberként keresi a kenyerét, „Moszkvában, még az ántivilágban végezte a tanulmányait”. Nos, semmi sem áll távolabb tőlem, mint hogy megpróbáljam alátámasztani avagy éppen megcáfolni az újság „vádjait” (ami egyébként – a dolog természetéből adódóan – nem is lenne egyszerű), mindazonáltal úgy vélem, a Heti Válasz ezúttal nem egyfajta tényfeltárásra törekedett, mint inkább a Fidesz napi politikai érdekeinek a kiszolgálására. Mert bár Moszkvának az orosz befolyás erősítését célzó politikája nagyon is reális forgatókönyv, azt hiszem, ez a történet ezúttal  nem erről szól, hanem az EP-, majd pedig az országgyűlési választásokra már most teljes erőbedobással készülő Fidesz egyik lehetséges jobboldali vetélytársának „amortizálásáról”. Amely ugyan teljes mértékben beleillik az „egy a tábor, egy a zászló” elven alapuló orbáni politizálásba, de amely elegánsnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Persze, hol vagyunk mi már bármiféle eleganciától meg politikai korrektségtől? És a java csak ezután következik.