Az Ottakring a bécsi hangulat generálója

A felvezetésben szemernyi bulváros túlzás sincsen, hiszen az osztrák államigazgatási szervek már idei felmérése szerint több mint százezer török, és feleannyi horvát él Ausztriában. Itt, a helyiek úgy tekintenek erre a két, egyébként nem kicsi számra, hogy ez a lehetséges minimum: nyilvánvaló ugyanis, hogy csak a regisztráltakat tartalmazza, a tényleges szám ennél jóval nagyobb.

A császárvárosban egyébként a törökök vannak jelentős létszámbeli fölényben, mintegy ötször annyi „félholdas” lakik itt, mint horvát. Talán jellemző a török áradatra, hogy a különböző szuvenírboltokban, ahol a csapatok relikviáit árulják, mindent kapni, sőt a kiesett csapatok pólóit, mezeit és egyéb csecsebecséit már le is értékelték, ám a Türkyie feliratú áruk hiánycikkek, elfogytak.

A két tábor tagjai egyébként többször is békésen összeverődtek, magunk is láttunk a stadion környékén „vegyes” csoportokat, amelyek „természetesen” németül társalogtak. Érdekes vonulata ez az Eb-nek, hiszen a két, hivatalosan is hazai csapat, Ausztria és Svájc kiesése után sokan aggódtak, nem laposodik-e el a hangulat.

Visszatérve a bécsi török és horvát közösségre: a bevándorlók többsége az osztrák főváros Ottakring környékén (van-e, ki e nevet legalább a sörösdobozokról nem ismeri?), a „kis Balkánnak” hívott 16. kerületben lakik. A házakon, az ablakokban hatalmas zászlók jelzik a tulajdonos hovatartozását, volt olyan épület, amelyen tizennégy óriás, félholdas lobogót számoltunk meg, ráadásul kakukktojásként kilógattak egy horvátot is – mármint zászlót. Van néhány – többségében folyamatosan, az utánozhatatlan hangulatú délszláv zenét harsogó – horvát vendéglő is, de a „vendéglátóiparban” egyértelműen a tiszta pirosak a jobbak.

Kávéznak, rágcsálják az édes magokat, szívják a vízipipát – és egyiküknek sincs szemernyi kétsége afelől, hogy a futballnál nincs szebb dolog a világon.