Kétoldali paranoia

Már csak két napot kell kihúznunk szombatig, amikor is egy rövidke szünet áll majd be abban az össznépi anyázásban, amelyet idehaza „kampány”-nak szoktunk csúfolni. Hogy kibírjuk, az nem kétséges, miként kibírtuk az eddigi bohóckodásokat is, bármilyen lehangolóak, elkeserítőek voltak is. És bár azzal – sajnos – senkit sem vigasztalhatok, hogy a politikai kulturálatlanság megjelenési formái (alaptalan vádaskodások, otromba személyeskedések, és így tovább) március 9-e után egycsapásra eltűnnek, abban azért talán reménykedhetünk, hogy az a paranoia, amely most, a finisben szemmel láthatóan elfogta a pártokat, enyhül majd. Az ugyanis tény, hogy az elmúlt néhány napban mindkét oldal politikusai olyan dolgokat produkáltak, amelyek (már persze, ha komolyan vennénk azokat) méltán kelthetnék fel a bonyolultabb esetekre specializálódott pszichiáterek figyelmét.

Itt természetesen nem az olyan hülyeségek felkarolására gondolok, mint hogy a színes szavazólapok micsoda visszaélésekre adhatnak alkalmat (szerintem semmilyenre), ugyanis az effajta, már-már menetrendszerűen felbukkanó városi legendákat maguk a pártok sem veszik komolyan. És persze, nem is az olyan, villámgyorsan elhaló próbálkozásokról van szó, mint a választói névjegyzék esetleges manipulálásának – Tarlós István által megpendített – ügye, hanem az olyan gyanúsítgatásokról, amelyek semmi másról nem árulkodnak, mint kiagyalóik üldözési mániájáról és a végtelenségig primitív lelkületéről. Ott van mindjárt ez a hamis telefonos közvélemény-kutatás... Az nem vitatható, hogy az 1000 forintos vizitdíjról való ál-érdeklődés – túl azon, hogy sérti a népszavazás tisztaságát – elég nagy tetűség, viszont ez még nem elégséges ok arra, hogy a szocialisták és a liberálisok úgy próbálják meg a történetet a Fidesz nyakába varrni (nem is beszélve a Tarlós korábbi kampányát segítő cégről), hogy közben semmivel sem tudják alátámasztani az állításaikat. Igaz, a Fidesz sem bíbelődik holmi bizonyítékokkal... Ha ugyanis nem így lenne, a nagyobb ellenzéki párt vélhetően nem állt volna ki azzal a baromsággal, hogy tudniillik azokat a postásokat, akik „kopogtatócédulákat” tüntettek el, bizonyára „megzsarolták és/vagy megvesztegetették”. (Vajon mi értelme néhány ezer értesítő elásásának, elégetésének, hiszen a „gazdáik” úgyis jelentkeznek majd, a kézbesítőket meg – túl az egyéb büntetésen – úgy rúgják ki az állásukból, mint a pinty.) 

Abban, hogy a pártoknak megint csak sikerült elvetniük a sulykot, nincs semmi szokatlan vagy különös, azt viszont nem igazán értem, hogy a fentebb említett összeesküvés-elméletekkel kikre is akarnak hatni. A saját fanokat ugyanis (akiknek jószerivel képtelenség akkora sületlenségeket mondani, hogy el ne higgyék) szükségtelen megnyerni, az ellenfélét aligha lehet, azokat az embereket meg, akik még hajlandóak az agyukat használni, egyenesen riasztják az ostobaságok. És ez még akkor is így van, ha a szavazások környékén nagyvonalúan hajlandóak vagyunk arra, hogy a skrizofén megnyilvánulásokat kampánynak, a paranoiásokat pedig politikusoknak nevezzük.