2007.10.16. 06:09
Vitray és a foga fehérje
Könyvet ír, de még nem tudja, kiadja-e. Vitray Tamásnak nem hiányzik a televíziózás, a magyar focival kapcsolatban pedig vár a lelkesedéssel.
[caption id="" align="alignleft" width="290"] Vitray Tamás tudja, hogy az ő ideje a televízióban már lejárt. Most tanít, írja a visszaemlékezéseit, s állítja: műve nem leplez le senkit.
[/caption]– Néhány hónapja levágatta a haját, hogy még véletlenül se mehessen el otthonról, s csak a készülő könyvére tudjon koncentrálni. Bejött a trükk?
– Köszönöm kérdését, a hajam kinőtt, a kéziraton pedig még dolgozom. Egyik fele a gyerekkoromról szól, ezt egyes szám harmadik személyben írtam arról a srácról, aki egykor voltam, míg a televíziós pályafutásomat taglaló részt már személyesebb stílusban, önvallomásként mesélem el.
– A könyv címe állítólag az lesz: A fogam fehérje. Ezzel mit akar üzenni?
– Hát gondoljon csak bele, mikor lehet látni egy ember fogát? Amikor nevet vagy amikor vicsorog. Ebben a könyvben csak az lesz, amit igaznak vélek.
– Mostanság nagy divatja van a botránykönyveknek. Az ön művéből mit tudunk meg?
– Nincsenek leleplező szándékaim. Sőt, olyannyira nem akarok önfeltáró lenni, hogy még azt sem döntöttem el, egyáltalán megjelenjen-e ez a kötet. Lehet, hogy erről már csak a szeretteim fognak határozni.
– Nem hiányzik önnek a televíziózás?
– Hangyányit sem. Ha valaki ötven esztendőt eltölt egyazon munkahelyen, már nem érez nosztalgiát a régi idők iránt. Én a penzumomat teljesítettem.
Vitray Tamás
Született: 1933. november 5-én.Pályája: 1958–97: az MTV munkatársa.
Elismerései: Rózsa Ferenc-díj (1971)
Kiváló művész (1988)
Opus-díj (1993)
Aranyszarvas-díj (1994)
Pulitzer-életműdíj (1995)
Egon Erwin Kisch-díj (1995)
Pethő Sándor-díj (1999)
Aranytoll (2000)
Gerevich Aladár-életműdíj (2001)
MSZOSZ-díj (2001)
Kossuth-díj (2005)– A magyar válogatott biztató eredményeihez mit szól?
– Még egy kicsit várok a jelzőkkel. Egyelőre nem lelkesedem annyira, mint a vérbeli szurkolók.
– Ott lesz jövőre Pekingben?
– Ugyan! Nézem a kisszobában. Végre nem csak közvetíthetek, láthatok is egy olimpiát…
– Ön 44 aranyérmet közvetített, a Magyar Televízió olimpiai sorozatába mégsem hívták be, a hangja is csak az archív felvételeken hallható. Mi ennek az oka?
– Erről Schulek Csaba főszerkesztőt kellene megkérdeznie.
Pályája: 1958–97: az MTV munkatársa.
Elismerései: Rózsa Ferenc-díj (1971)
Kiváló művész (1988)
Opus-díj (1993)
Aranyszarvas-díj (1994)
Pulitzer-életműdíj (1995)
Egon Erwin Kisch-díj (1995)
Pethő Sándor-díj (1999)
Aranytoll (2000)
Gerevich Aladár-életműdíj (2001)
MSZOSZ-díj (2001) Vitray Tamás tudja, hogy az ő ideje a televízióban már lejárt. Most tanít, írja a visszaemlékezéseit, s állítja: műve nem leplez le senkit. -->