Nagyvadak lőnek a vadakra

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A hét kilós szarvasagancsért 3500 eurót, vagyis majd nyolcszázezer forintot fizetnek
[/caption]Reggel már sűrű köd van, de az őszi napfény sugarai még gyorsan legyőzik a mindent egybemosó reggeli szürkeséget. Pompás színekben játszik az erdő. A háborítatlan csend azonban csak a felszínes szemlélődőnek jelenti a nyugalmat. Ilyenkor október derekán a vadászoké az erdő. Egy csapat cseh vadász vág neki kora reggel a dél-somogyi erdőrengetegnek. Kaszó, a kicsinyke somogyi falu még ma is maga a rejtelem. A vadászok a beszédes nevű "oroszvágásba" indulnak. A terület egy fiatal erdő, ami onnan kapta a nevét, hogy amikor Kaszó a "Szovjet Javak Minisztériumához" tartozott, több erdőrészt tarvágtak. Kaszó ma a Honvédelmi Minisztérium fennhatósága alatt áll és hiába van húsz éve nyitva a látogatók és a vadászok előtt, ma is rengeteg legenda övezi. Tény, hogy Magyarországon itt vadászik a legtöbb magasrangú vendég. Miniszterelnökök, királyi családok tagjai, de Európa tíz leggazdagabb üzletembere közül kettő is rendszeresen visszajár ide.

– Természetesen a legnagyobb titoktartás mellett fogadjuk ezeket a vendégeket – mondta Sillinger András, a Kaszói Erdőgazdaság vadászati osztályvezetője. – A nyugalom és a diszkréció egyaránt fontos ebben a sportban, igaz sokszor van olyan is, hogy nem is tudjuk mekkora emberrel voltunk kint az erdőn, mert sokan érkeznek inkognitóban. Róluk csak akkor derül ki kik is valójában, amikor távoznak és a papírokat ki kell állítani.
Kaszó egyrészt az elhelyezkedésének, másrészt két hercegnek köszönheti a szerencséjét. Nyolcvan százaléka tölgyerdő és egy lápos területek által határolt békés területen fekszik. Nyugalmuk, enni- és innivalójuk is van itt a vadaknak. Nem véletlenül. Festetics György gondosan, kimondottan vadászat céljára telepítette itt a fákat, amit Hohelohe bajor herceg is gondosan folytatott. Az államosítás után pedig éppen ezek miatt az adottságok miatt volt kitüntetett szerepe Kaszónak, ami a kommunista időszakban csak tovább fejlődött.
– Nyilván az a nosztalgia is segít nekünk, ami belengi Kaszót – mondta Sillinger András. – De tény az is, hogy a legritkábban távozik innen üres kézzel vadász. Nem véletlen, hogy évekre előre betelt a naptárunk. Szeptember elejétől február végéig nincs egy szabad hétvégénk sem. Én tíz éve vezetek vadászatokat itt. Amikor idekerültem, még jó, ha minden tizedik vadász volt magyar, ma már tízből négyen hazaiak.
 
Az öröm most is nagy. A cseh vadászok is megkapták, amiért jöttek. A hét kilós szarvasagancsért 3500 eurót, vagyis majd nyolcszázezer forintot fizetnek. Legtöbben egyébként négy napot töltenek itt, ami úgy félmillió forintba kerül, s ezen felül fizetni kell az elejtett trófeáért. Sokan fizetnek és nem is véletlenül. A magyar vad világhírű. Elég megnézni az aktuális trófea-világranglistákat. A gímszarvastrófea-rangsor első tíz helyének felén hazánkban elejtett bikák sorakoznak, a legjobb ötven között pedig 17 magyarországi trófea található. Dámszarves esetében az arányok még imponálóbbak. Túl azon, hogy nálunk ejtették el a világelsőt, az első tízben még négy, a legjobb ötven között pedig harminc magyar trófea hirdeti a vadállomány kiválóságát. Érdemes elnézegetni persze az őzbak-világranglistát is: a második, a harmadik és a negyedik helyezett is magyar, a legjobb tízben öt, a legjobb ötvenben 16 hazai trófea került. Az pedig szintén dagaszthatja a nemzeti vadászbüszkeségünket, hogy a világ legértékesebb vaddisznótrófeája is hazánkban került terítékre, Budakeszin
Az is tény azonban: az elejtők között csak elvétve találunk magyar nevet, szinte valamennyit külföldi vadász lőtte meg, ami nem véletlen, hiszen egy aranyérmes gím trófea is súlyos milliókba kerül, egy világranglistás pedig hazai vadász számára szinte kifizethetetlen.

A külföldi vendégvadászok évente négymilliárd forintnál is több pénzt hagynak Magyarországon és közel egymilliárdot költenek el a vadászathoz tartozó szolgáltatásokra. A vadászat nagy biznisz. Az unió országaiban több, mint hétmillió ember űzi ezt a sportot. Török Henrik, a Magyar Országos Vadászkamara főmunkatársa azt mondta: Magyarországnak ma is óriási az ázsiója a külföldi vadászok körében. Páratlanul értékes ugyanis a hazai vadállomány. Az azonban tény, hogy ma már a kínálat nagyobb Európában, mint a kereslet.
– Magyarország vonzó célpont volt a nyolcvanas évek közepén a vadászok körében, mert kuriózumnak számított egy szocialista országba bejutni vadászni és nem mellékesen gyönyörű trófeákhoz lehetett jutni – mondta Török Henrik. – Mára azonban kitárult a világ. Románia, a volt Szovjetunió országai, Kína nemhogy beengedi, de várja és hívja a vadászokat. A vadász pedig olyan, mint a többi turista, visszamegy néha oda, ahol jól érzi magát, de szeret újat látni. Most Mongólia, Kirgizisztán és Kazahsztán pedig nagyobb kuriózum, mint a magyar vadászat.
Pacs István, a Vadgazdasági Terméktanács elnöke azt mondta: a vadász a legjobb turista. Egy nap alatt a legtöbb pénzt hagyja az országban. Éppen ezért sokkal jobban kéne a turizmusnak ezt az ágazatát támogatni. A szolgáltatások színvonala ugyanis még nincs szinkronban a vadászati lehetőségekével. Ha ezt sikerülne felzárkóztatni, meg tudná őrizni évszázados tradícióit a magyarországi vendégvadásztatás.

Bodrogi Gyula – színművész
"A vadászat az mindent jelent nekem – mondja Bodrogi Gyula. – Több mint harminc éve vadászom hivatalosan. Egy nagyszerű színésznek Benkő Gyulának köszönhetem, hogy vadász lett belőlem. Gödöllőn vadásztunk legelőször. Egy gyönyörű szarvast láttam akkor, az első estén. A hangulat és az a fenséges állat értette meg velem, mit jelent ez az ősi ösztön. Mert ez az. Benne van mindenkiben, csak van akiből nincs lehetősége előjönni. Ahogy velem Benkő Gyula, úgy én is megszerettettem néhány kollégámmal az erdőt. Haumann Péter és Hofi Géza is velem vadászott először. Hofi ráadásul úgy, hogy ki nem állhatta a vadászokat. Úgy kezdődött, hogy meghívtam egy vadászbálra fellépni, eljött és csak szidta és szidta a puskásokat. Persze azzal is sikere volt. Később igazi szenvedélyes vadász lett belőle, amikor csak tehette ment az erdőbe. Én is így vagyok. Ott pihenek, ott töltődöm fel, sok nagyon kedves barátom van a vadászok között."

Juszt László – műsorvezető, riporter
Szeretem az erdőt, de nem szeretek vadászni. Imádok a természetben csatangolni, de nem szeretek vadászni. Rajongok a pillanatért, amikor meglátom a vadat, de nem szeretek vadászni. Egyre izgatottabb vagyok, amikor elkezdek menni a vad után, de nem szeretek vadászni. Halálos izgalom fog el, amikor megcélzom, de nem szeretek vadászni. Elszántan meghúzom a ravaszt, de nem szeretek vadászni. És a leghálásabb feladat számomra, amikor az asztalon feldolgozhatom a vadat, és megehetem a finom vadhúst. De nem szeretek vadászni. Ennek a mondatnak az ismételgetésével azt akartam kifejezni, hogy én nem egyvalamit szeretek a vadászatban, hanem az egészet, egyben. Úgy, ahogy van.

Solymos Antal – énekes
Gyerekkoromban nyaralónk volt a Börzsönyben. Rengeteg vadat láttunk, és én olyankor mindig megborzongtam végtelen izgalmamban. A vadászat önfegyelmet, koncentrációt, önmérsékletet követel, amire az olyan energikus és mozgékony embereknek, amilyen én is vagyok, nagy szükségük van. Kiülünk a lesre, és órákon át csöndben figyeljük a természetet. Az emberiség fejlődéstörténetében az önfenntartás első nagy mozzanata a vadászat volt. Az igazi vadász sosem kegyetlen. A vágóhídon leölt állatok sorsa a borzalmas, nem az elejtett vadé. Mi egy kis szertartással még a végső tisztességet is megadjuk neki. A szájába teszünk egy jelképes utolsó falatot, körülálljuk, tisztelgünk előtte.

Kemény Dénes – vízilabdaedző
A magyar vízilabda válogatott szövetségi kapitánya számára a sportvadászat az igazi kikapcsolódás. Mint mondja, ez képes feltölteni annyi energiával, hogy azt a stresszt, ami a munkájával jár, kibírja. "A középső fiam, Viktor keresztapja szerettette meg velem a vadászatot. Ő erdész, a Pilisben vadászik. Néha elkísértem, aztán egyre gyakrabban, és egyszer csak azt vettem észre, hogy végérvényesen megszerettem. Ha kiülök a magaslesre, teljesen meg tudok nyugodni, vagy teljes nyugalomban tudok a munkára koncentrálni. Sok vízilabdával kapcsolatos döntést hoztam már meg az erdőben. Néhányszor külföldön is vadásztam, 1999-ben például Melbourne-ben kenguru-vadászatra hívtak. Vadásztam Új-Zélandon, sikerült zergét elejtenem Ausztriában, Erdélyben és a Felvidéken is értek nagy vadászélmények. Amennyiben a vad konyhára való, akkor nagyon szívesen megfőzöm.