Monorierdőn csak a remény maradt

[caption id="" align="alignleft" width="250"] "Úgy történt minden, ahogy már ezerszer elmondtam."
[/caption]Monorierdő. Egy falu Pest megyében, Budapesttől 30 kilométerre. A négyezer lelkes kisközség az ország egyik legfiatalabb települése. Tavaly októberben lett önálló. Az erről szóló népszavazás harmadik nekifutásra volt eredményes. Akkor cikkeztek is róla egy keveset, de akinek nincs arra dolga, azóta sem tudja, hogy létezik. Nem is csoda, egy valamikor szebb napokat megélt kempingen kívül nemigen akadt itt semmi, amiért emlegetni lehetett volna. Egészen az idei nyárig. Akkor kiderült, hogy Dominik, az augusztus 3-án a Margitszigetről rejtélyes körülmények között eltűnt kisfiú itt lakott.

– Tudjuk, persze, hogy tudjuk, hogy itt laknak, de hogy melyik utcában, azt nem – mondja a község legnagyobb kocsmájának csaposa.
– Megtalálták a kisgyereket? – csatlakozik az egyik vendég.
– Dehogy, hát azt se tudják, hogy él vagy hal szegény – veszi át a szót egy idősebb férfi. Aztán az ivó előtt mégis megtudjuk, merre induljunk. Meg azt is, a faluban mindenki drukkol, hogy előkerüljön. Már többször is felröppent a hír, hogy megvan a gyönyörű szőke kisfiú.

Dominikékhoz nem könnyű eljutni. Nem azért, mert messze laknak, Monorierdőn nincsenek távolságok. De a falu utolsó utcájához csak egy szakadt, alig aszfaltozott út vezet. Amikor kiderül, mi járatban vagyunk, a legtöbben elhallgatnak. Unják már az érdeklődést.
Ország Lilla sem szívesen beszél. Marcsinak, Dominik anyukájának a barátnője. Lilla beszélte rá, hogy forduljon a nyilvánossághoz, de már bánja.

– Nem értem ezt az egészet – kezd bele némi győzködés után. – Azt hittem, ha rábeszélem Marcsit, hogy szerepeljen az újságokban, az jó lesz, azt hittem, a nyilvánosság majd segít. Biztos vagyok benne, hogy Dominik a Margitszigetről tűnt el. Valaki elvitte, de nem tarthatja örökké bezárva. Azt gondoltam, ha megjelenik az újságokban, majd valaki felismeri. Erre nem szól másról az egész történet, mint hogy mocskolják azt a családot. Dominikkel meg nem foglalkozik senki, vagy ha igen, akkor is csak képtelenségeket írnak.

Lilla és a szomszédok szerint ugyanis az elképzelhetetlen, hogy Marcsi csak eljátszotta, hogy eltűnt a gyermeke, közben pedig tudja, hogy elrabolták. A házuktól az állomásig tartó út több mint háromnegyed óra. Ezalatt több tucat ember is megállíthatta volna, ha csak üres babakocsit tol azon a napon. Abban sem hisznek a helyiek, hogy az édesapja harci kutyái bántották volna a fiút. Szülei ugyanis nemcsak szerették, de gondosan figyeltek is rá. Ha másért nem, azért, mert Dominik tíz év próbálkozás és hosszas orvosi kezelések után tudott csak megszületni. A rendőrség sem tud vagy árul el semmi biztosat, de az ő teóriájuk szerint az is lehet, hogy a kétéves gyerek beleesett a Dunába, csak nem találták meg.
Monorierdő utolsó utcájának utolsó házában persze mindenkinél jobban reménykednek. A kis ház tisztes szegénységről árulkodik. Két nagy zsák játék és a kedvenc elemes kismotor pedig arról, hogy Dominik valóban a család szeme fénye volt. Vagyis ma is az, még ha időnként múlt időben is beszél róla a megtört édesanya.

– Egy hónapja rémálommá vált az életünk – mondja az asszony, és csak néz maga elé üres tekintettel. – Nincs meg a fiam. Azóta nem eszem, nem alszom, és csak az tart életben, hogy reménykedem. Nem tudok másra gondolni. Látom magam előtt, ahogy futkos itt az udvarban, és nem érdekel semmi, csak hogy újra itthon legyen. Az anyai szívem érezné, ha nem élne már. Élnie kell, és vissza kell kapnunk őt, mert ha nem, én abba belehalok.

– Hazudott a rendőröknek?
– Nem hazudtam. Úgy történt minden, ahogy már ezerszer elmondtam.

– Akkor miért nem vállalja a hazugságvizsgálatot?
– Azért, mert félek.

 – Mitől?
– Megfenyegettek.

– Kik?
– A párom a börtönben, a gyerekem meg eltűnt. Csak a remény maradt velem. Annyit mondhatok csak, hogy imádkozom, hogy egyszer újra magamhoz ölelhessem a fiamat, azt a kis mosolygós, szőke fejecskéjét. Semmit sem ér az életem nélküle. Semmit.

Paula a kutyájával együtt tűnt el

A kétéves Tóth Paula kedden, szeptember 4-én tűnt el a Borsod megyei Emődről. A kislány dél körül csavargott el a kutyájával, azóta nagy erőkkel keresik, mindhiába. Pedig a kutatócsapatok mindent bevetettek, átvizsgálták a közeli patak medrét szinte teljes hosszúságában, kiszivattyúzták a közeli kutakat, csütörtökön már egy sportrepülőgéppel a levegőből is megpróbáltak a kislány nyomára akadni. A profikat nagyszámú önkéntes is segíti a faluból. Pénteken már azt nyilatkozták a szakértők: kevés az esély, hogy ebben a hidegben a kislányt élve találják meg, ha valóban csupán elcsavargott. Ennek ellenére folytatják a keresést. Paula 70 centi magas, barna, vállig érő hajú, eltűnésekor zöld kapucnis felsőt és rózsaszín nadrágot viselt.

Madeleine szülei már gyanúsítottak

Vádalkuval próbálják rábírni gyermeke megölésének beismerésére annak a skót kislánynak az anyját, aki májusban tűnt el Portugáliában. A négyéves Madeleine McCann szüleivel üdült egy luxus turistatelepen, amikor a szállodai szobából nyoma veszett. A portugál rendőrség eddig tanúként kezelte a házaspárt, ám a hét végén mindkettőjüket gyanúsítottá nyilvánították. Állítólag abból a feltételezésből indulnak ki, hogy Kate McCann fájdalomcsillapítót adott Madeleine-nek, aki a gyógyszertől meghalt. A gyanú szerint a nő elrejtette a holttestet, majd hetekkel később elvitte valahova, ahol eltemette. A szülők nemzetközi keresőkampányt indítottak, a kezdeményezéshez David Beckham és J. K. Rowling is csatlakozott.