A rendőrség elnyomó szerepe tovább él

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Olyan változásokra volna szükség, amelyek kezelhetővé teszik a rendőrség számára a tüntetéseket - fotó: Darnay Katalin
[/caption]- Ön jobboldali vagy baloldali?

- Nekem nehéz saját politikai irányultságot kialakítani. Nem azért, mert hétfőn ombudsmanná választottak, hanem mert eddigi munkám során, amikor jobb- és baloldali szervezetekkel egyaránt foglalkoztam kutatóként, arra a következtetésre jutottam, hogy mindkettőre és a köztük lévő együttműködésre is szükség van. Mindkettőben van fontos, és mindkettő ad valamit a világ normális működéséhez. A demokrácia pedig a két oldal együttműködését követeli meg, ami most hiányzik Magyarországon.

- Miért vállalta ezt a feladatot?

- Külső emberként lépek be egy tizenkét éves tradícióval, munkarenddel rendelkező szervezetbe. Azért vállaltam el, mert szép kihívásnak, fontos feladatnak tűnt a demokrácia ügyének előmozdításában, fejlesztésében. Eddig elméletileg foglalkoztam ilyen kérdésekkel, most nehéz lett volna kitérni egy ilyen gyakorlati feladat elől.

- Ön megválasztásakor legfontosabb feladatként jelölte ki a gyülekezési jog megváltoztatását. Miért?

- Ezt mint ötletet dobtam be. Olyan változásokra volna szükség, amelyek kezelhetővé teszik a rendőrség számára a tüntetéseket, azok különböző típusait. A jelenlegi szabályozás az 1990-es évek elejének feltételezéseiből indul ki. A most kialakult tüntetési kultúrát akkor még nem láthatták. Léteznek nagy és közepes létszámú spontán gyülekezések, vannak gépjárműves blokádok, tiltakozás és ellentiltakozás egy helyen, ráadásul agresszív hangulatban. Olyan szabályozás kell, amely differenciál, és világossá teszi ezeknek a gyülekezéseknek a jellegét. Az egy évvel ezelőtti zavargások jó például szolgálnak arra, hogy a rendőrség nincs mindenre felkészülve. Sajnos politikai megegyezés erről még nem látszik, pedig a közrend fenntartása, a közlekedés biztonsága fontos közérdek.

- Sólyom László mostani beszédben bírálta a rendőrséget a zavargásokkal kapcsolatban. Ön hogyan látja a rendőrök akkori szerepét?

- A rendőrök akkori akciója egy meglehetősen nagy és hirtelen kihívásra adott válasz volt. A rendszerváltástól 2002-ig, leszámítva a taxisblokádot és egy radikálisabb agrártüntetést, a rendőrség úgy érezte, hogy kezében és zsebében tartja a tüntetőket. Magabiztosan viselkedett. Amikor 2002-ben, majd 2006-ban az erőszakos tüntetők megjelentek, nagyfokú elbizonytalanodás történt. 2006-ban a belügyminiszter nem volt képes önállóan eljárni, és nagymértékben a politikai vezetés reakcióira hagyatkozott. Amikor az keményebb fellépést sürgetett, ez be is következett. De a jogi garanciákat komoly sérelem érte. A köztársasági elnök úr egyébként az utólagos adatkiadás akadozását kifogásolta.

- Ön ki akarja vizsgálni a titkosszolgálatok akkori szerepét is. Mire terjed ki majd ez a vizsgálat?

- Sok törvényi korlát van ugyan, de vizsgálódhatok, igaz, nem korlátlanul. De arra figyelmeztettek, hogy akármilyen eredményre is jutok, egyáltalán ne számítsak arra, hogy jelentésemet nyilvánossá tehetem.

- Általában nézve mi Magyarországon mennyire vagyunk kiszolgáltatva a titkosszolgálatoknak?

- Konkrétan nagyon nehéz erre válaszolni, mert a kérdéskör igen széles. A 2001. szeptemberi terrortámadások után, a terror elleni háború miatt az állampolgári jogok visszaszorulása zajlik. Nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész szabad világ csapdában van. A gyakorlatot nemcsak a sajtóban vagy a civil szférában, hanem például a belügyi szerveken belül is sok kritika éri idehaza is, külföldön is, de a tendencia mégis látható. A meglévő garanciák egyre gyengülnek. Ez kihat a tüntetések és gyülekezések kezelésére is. A nagy globalizációkritikus demonstrációkon, amelyeket a nagy nemzetközi csúcstalálkozók ellen szerveznek,  a terrortól való félelem miatt a rendőrség és a titkosszolgálat olyan technikákat alkalmaz, amelyek megsértik az állampolgári jogokat. Nem vígaszként mondom, de Svájcban, Svédországban, az Egyesület Államokban is durva túlkapásokat produkálnak a rendőri szervek, ha tüntetésekről van szó. A tendencia nálunk is érezhető, ráadásul itt találkozik a hosszú kommunista hagyománnyal, a rendőrség korábbi elnyomó szerepének egyfajta továbbélésével.  De az, hogy sok stabil demokráciában ez a tendencia, az még nem ment fel minket idehaza.

- Ön az emberek szociális jogaiért is küzdeni akar. Hogyan? A tavalyi ombudsmani jelentésben az olvasható, hogy az emberek gyakran csak végső kétségbeesésükben fordulnak ide egy kis segélyért.

- Újraelosztó funkciója nincs az ombudsmani hivatalnak, de a polgárjogokat ért visszásság feltárásában segíthet. A jelenleg Magyarországon zajló folyamatok a többség számára is negatív hatásokat eredményez. Nyilvánvaló, ahogy akik hendikeppel indulnak, azoknak a mostani változásokat átélni még nehezebb. Gondolok itt mindazokra, akiknek eredendő, induló állapotukban veszélyben vannak jogaik. A rokkantaktól, vakokon át a nőkig, melegekig, a kistelepüléseket lakóig széles lehet ez a kategória. Az egészséghez, környezethez való jog, munkához való jog létezik, ugyanakkor alkotmányos alapérték a szociális piacgazdaság is. Az egyének életminőségének romlása nem feltétlenül jelenti azt, hogy sérülnek emberi jogai. De a szociális problémák tömegessé válhatnak. Az ombusmani hivatal első hat évében jellemző e téren az aktivitás, az ombudsman  iskolákat, kórházakat mentett meg a bezárástól.

- A melegeket említette. Az SZDSZ most arra kérte önt, álljon ki a melegek házassága mellett. Mit tesz?

- A probléma Európában régóta napirenden van, és sokféle megoldás látható. A nagy katolikus országok e tekintetben viszonylag zártabbak, a protestáns jóléti demokráciák toleránsabbak, és vannak kombinációk is. A házasság, vagy akár az örökbeadás, örökbefogadás ügyében Magyarország még nem lépett, de holnap, azt hiszem, lépnie kell. Én változásra számítok, de nem biztos, hogy rögtön házasságról beszélhetünk majd. Nem feltétlenül az egyházak által kvázi szentségnek tartott intézmény az, amivel ezek az egyesülési formák kezelendők.

- Azt írta egy tudományos értekezésben, hogy a civil szervezetek megjelenése azt jelzi, hol fáj a társadalom teste. Most hol van fájdalom?

- Mindenképpen a gazdasági-szociális átalakulás konfliktusait említeném, de ezek nem generálnak civil mozgalmakat. Azokhoz ugyanis szabadidő és pénz is kellene. Emiatt erősebbek a középosztálybelieket megmozgató zöld mozgalmak vagy a melegjogi szerveződések például. A jobboldali civil szerveződések pedig inkább a legnagyobb ellenzéki párt környékén alakulnak meg, inkább félpolitikainak nevezhetjük őket. A Magyar Gárda is sok problémát jelez, de a megjelenési forma szerintem nem megfelelő, és többen úgy értelmezték, hogy tendenciájában fegyveres testület, amely nem tartozik. A mozgalom mindenképpen jelzi a tekintélyvesztést, az alapvető bizalmatlanságot a politikai intézmények felé, és az igényt egy ellenhatalomra.

Névjegy: Szabó Máté

1956. június 13-án született Budapesten.

1980-ban szerezte diplomáját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán

1984-től az ELTE Állam és Jogtudományi Karának Politológia Csoportjánál, illetve Tanszékén tudományos munkatárs, 1987-től főmunkatárs

1988-ban Erdei Ferenc-díjat kapott.

1990-től egyetemi docensi beosztásban. 1995 óta egyetemi tanár.

Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Szakbizottságának

Nős, két gyermeke van.

Hobbija az úszás, a kerékpár és mindenféle kultúra.

1980-ban szerezte diplomáját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán

1984-től az ELTE Állam és Jogtudományi Karának Politológia Csoportjánál, illetve Tanszékén tudományos munkatárs, 1987-től főmunkatárs

1988-ban Erdei Ferenc-díjat kapott.

1990-től egyetemi docensi beosztásban. 1995 óta egyetemi tanár.

Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Szakbizottságának

Nős, két gyermeke van.

Hobbija az úszás, a kerékpár és mindenféle kultúra. Olyan változásokra volna szükség, amelyek kezelhetővé teszik a rendőrség számára a tüntetéseket - fotó: Darnay Katalin -->