Téves szerepfelfogás

Nem túl sokáig kellett találgatni, hogy ki is szivárogtatta ki annak a nyelvésznek a nevét, aki a Fideszével ellentétes tartalmú népszavazási kérdések megfogalmazójaként és benyújtójaként lett ismert. Más kérdés, hogy ezt az ismertséget szívesen elkerülte volna, dehát erre a mai Magyarországon szemernyi esélye sem volt. Ám főhősünk minderre csak akkor jött rá, amikor a Hír tévé becsöngetett hozzá, a semmiből jött „népszerúség” következményeire meg akkor, amikor otthoni és munkahelyi számítógépére egymás után érkeztek a fenyegető e-mailek.  

Valljuk be őszintén, ahhoz, hogy rájöhessünk, milyen úton jutottak ki Kálmán László adatai az Országos Választási Bizottságtól (mert csakis onnan kerülhettek ki), nem kellett Derrick vagy Columbo képességeivel rendelkeznünk. Elég volt csupán megválaszolni a bűnügyi históriák örök kérdését (kinek használt?), s máris sejthettük, hogy nem az OVB szocialista delegáltja hívta fel telefonon a nevezett televízió munkatársait.

Arra, hogy a rejtvény nem túlzottan bonyolult, nyilván mások is rájöttek, amelynek az lett a következménye, hogy az OVB fideszes tagja bevallotta: ő árulta el, hogy ki küldte be az ominózus kérdéseket. De – tette hozzá – ő csupán a pártjával közölte az adatokat, nem pedig a tévésekkel. Nos, az utóbbi megjegyzés legfeljebb Bordás Vilmos irtózatos naivitására (vagy őszinteségének hiányára) utal, s ha kizárólag ennyit mondott volna, talán több szót nem is érdemelne az eset.

Csakhogy ő megpróbálta igazolni mindazt, amit tett, s kijelentette: neki éppen az a feladata, hogy bizonyos információkat továbbítson a Fidesz számára. Noha ezzel a „szerepfelfogással” nem kívánok vitatkozni, annyit azért hadd jegyezzek meg: valószínűleg nem azért küldték oda, hogy jogellenesen továbbítson adatokat. Márpedig itt – s ebben a megkérdezett szakértők egyetértenek – ez történt. S pont egy jogász végzettségű valaki ne tudta volna, hogy jogszerűtlen, amit csinál?

Nem szeretném, ha félreértenének, ugyanis a fentebbi sztoriban semmi meglepőt nem találok (miért is lenne az ilyesmi meglepő a mai Magyarországon), felháborodni meg már régen nincs kedvem. Kizárólag azért tettem szóvá, mert baromira utálom, amikor a svindlerek (bárkik is legyenek azok) másodállásban erkölcstant oktatnak.