Agyondolgoztat minket a kíméletlen főnök

A pontos kezdés jogos követelmény – mondták a Dr. Schneider Ügyvédi Irodában. A kilenc óra valóban nem azt jelenti, hogy akkor érkezünk be, majd nekifogunk kávézni, reggelizni. Kilenckor már fel kell vennünk a munkát.

Bonyolultabb a munkaidő egészének kérdése. Ha a munkaszerződés úgy szól, hogy 9 órától 5-ig kell dolgozni, akkor az 5 óra utáni minden perc túlmunkának számít. Ezt a munkáltatónak ki kell fizetnie. (Mindez persze nem jelenti azt, hogy szándékosan lassan dolgozunk, kitolva a munkaidőt.)

Ha a munkaidő 9-től 5-ig tart, de egy bizonyos munkamennyiséget le kell végeznünk, amire a főnök utasítást ad, a munkavállaló köteles maradni. Valóban egészen addig, amíg nincsen kész a kérdéses munkával. Ezt azonban túlórapénzben a munkaadó köteles elszámolni. Nincs joga azt mondani: ő nem tehet róla, hogy a dolgozó lassú. Ha ezt teszi, akkor tulajdonképpen kizsákmányol minket, amit nem szabad hagynunk.

A túlórázás ugyanis nem mehet az egészség rovására. Nem lehet naponta több óra, és nem lehet rendszeres. Ne féljünk érvényesíteni jogainkat. Panaszunkkal forduljunk munkáltatónkhoz nyugodtan, higgadtan, diplomatikusan, de határozottan.

Számosan rettegnek attól, hogy ha ilyesmit tesznek, kirúgják őket. Ez sok esetben tévedés. Jogai védelméért nem bocsátanak el senkit – így az ügyvéd. Ha mégis, akkor létezik munkaügyi per.