2006.11.04. 05:20
November 4.: a forró ősz vége a hidegháborúban
„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
[caption id="" align="alignleft" width="260"]
A szovjet hadsereg teljes erejével a civil felkelők ellen fordult
[/caption]Nagy Imre november 4-én hajnali 5 óra 20-kor elmondott híres rádióbeszéde jelezte a vég kezdetét, másfél órával azután, hogy a Magyarországra csendesen megérkezett 60 ezer főnyi szovjet katona megkezdte a Forgószél-hadműveletet. Ezután Háy Gyula drámaíró és felesége „Segítsetek, segítsetek, segítsetek!” végű segélykiáltását sugározta a rádió magyarul, angolul, németül és oroszul. Ezután a Kossuth Rádió adása megszakadt.
Amikor az ország népe még önfeledten ünnepelt és a mindennapi élet helyreállításán fáradozott a harcok után, a szovjet vezetés, élén Nyikita Hruscsovval és a Szovjetunióba szökött Kádár Jánossal a katonai beavatkozás előkészítésén fáradozott. November 4-én szovjet csapatok érkeztek az országba: a Magyar Néphadsereg túlnyomó többsége harc nélkül megadta magát. A szovjetek ekkor teljes erejükkel a civil felkelők ellen fordultak. Vidéken több helyütt erős ellenállás bontakozott ki. A forradalmárok súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak.
A diktatúra megtorlása iszonyú volt: az ENSZ adatai szerint 450, magyar források szerint 340 embert végeztek ki. Ezreket évekre bebörtönöznek, többségük csak 1963-ban, amnesztiával szabadult. A forradalomban egyes becslések szerint a magyar áldozatok száma meghaladta az ötezret. 1958-ban végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát és Szilágyi Józsefet. Holttestüket jeltelen sírokba temették.
