Kimegy a divatból az olvasás

Manapság kétszer annyian érettségiznek, mint 1985-ben, s négyszer több hallgató jár az egyetemekre, főiskolákra. Ez a tény elméletileg akár a művelt társadalmi rétegek kiszélesedéséről is árulkodhatna, ám a valóság egészen más képet mutat. Bő negyven évvel ezelőtt, 1964-ben a magyarok 60 százaléka évente még legalább egy könyvet elolvasott. Még az ezredfordulón is – bár csak két százalékkal, de mégis – többségben voltak a könyvmolyok. Mára ez az arány 40 százalékra csökkent, azaz tíz emberből hatan egy év alatt egyetlen kötetet sem vesznek a kezükbe.

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Az olvasás szeretetét a szülők is beolthatják csemetéikbe
[/caption]Ezt a dermesztő tényt a könyvtárak látogatottsága is visszaigazolja: a 18–29 évesek csaknem egyharmada még sohasem váltott ki tagsági tikettet, nem is tudja, hogy milyen belülről egy olvasóterem. Mindez a szórakozási lehetőségek bővülésére vezethető vissza – állítja Nagy Attila olvasásszociológus. Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa szerint a kikapcsolódást szolgáló eszközrendszer az utóbbi tíz évben hihetetlen mértékben gazdagodott, miközben egy nap továbbra is huszonnégy órából áll. „A televízió hatalmas tömegeket tart távol az olvasástól – jelentette ki. – Régebben sokan könyvet vettek a kezükbe elalvás előtt. Ma már a többtucatnyi tévécsatorna valamelyik esti műsora előtt bóbiskolunk.” Érdekes, hogy a számítógép, illetve az internet nem csökkenti az olvasók táborát.

Egy felmérés szerint azok használják praktikus információszerzésre a világhálót, akik amúgy is otthonosan mozognak az írott betű világában. A csak szóban és képben tájékozódók a számítógéptől is idegenkednek. Ezt a megfigyelést erősíti, hogy az olvasókedv a különböző társadalmi rétegek esetében nem egyformán csökken. Falussy Béla, aki a Központi Statisztikai Hivatalnál hosszú évek óta foglalkozik az olvasással, kimutatta: 2000 óta a magas iskolázottságúak körében az olvasással töltött idő napi 30 percről 20 percre esett vissza, míg az alacsonyabb végzettségűeknél ugyanez az arány 9 percről napi 2 percre(!) csökkent. Mindez azért drámai, mert hosszú távra meghatározza az ország gazdasági helyzetét is. Palánkai Tibor közgazdász több előadásában is hangoztatta, hogy értő módon olvasni nem tudó emberekből sohasem lehet magasan képzett munkaerő.

Persze könnyű lenne mindent az általános iskolák nyakába varrni, mondván: ők a felelősek azért, hogy funkcionálisan analfabéta gyerekek ülnek be a gimnáziumok padjaiba. A helyzet nem ilyen egyszerű. Az olvasás szeretetét nem elég hatéves kortól plántálni. A brit könyvtárakba például mesedélutánokkal, bábelőadásokkal, színes programokkal szoktatják a még olvasni sem tudó csöppségeket. „Rég rossz, ha csak az olvasás technikájának tanítására koncentrálunk, az igény megteremtése még ennél is fontosabb – szögezte le Nagy Attila. – Egy ember olvasási hajlandóságát meghatározza, hogy hány könyvet lát otthon.” Persze mondani könnyű, hogy kezdjenek olvasni a szülők, ám sokszor ők maguk sincsenek barátságban a betűkkel. A funkcionális analfabetizmus ördögi körbe zárja a szülőt és a gyereket egyaránt.

A legutóbbi olvasmányok között csak Jókai maradt

Nemcsak az olvasásra fordított idő mennyisége, hanem a minősége is változott az elmúlt néhány évtizedben. Negyvenkét esztendővel ezelőtt még Jókai Mór vezette a legutolsó olvasmányélmények toplistáját, utána Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Victor Hugo és Jules Verne következett. Bő húsz évvel később, 1985-ben ugyanennek a listának az élén Szilvási Lajos állt Jókai Mór, Alexander Dumas, Berkesi András és Robert Merle előtt. Hat éve, 2000-ben már jelentősen felhígult a névsor: az első négybe csak Jókai fért bele, ám őt megelőzte Danielle Steel, Robin Cook és Lőrincz L. László. Hasonló a 2005-ben készített felmérés is, amelyben Jókai a harmadik, előtte jár Steel és a Da Vinci-kódot jegyző Dan Brown.