Ki öli meg Európa titkosügynökeit?

Egyelőre csak az a biztos Alekszander Litvinyenkó megmérgezése kapcsán, hogy megmérgezték, az már nem, hogy tulajdonképpen mivel. A kiugrott orosz titkosügynök jelenleg is kritikus állapotban, élet és halál között lebeg egy londoni kórházban. Állapota szerda éjjel gyorsan romlott, szíve leállt, jelenleg is gépek tartják életben, orvosai mind kevesebb reményt fűznek felépüléséhez. Többek között azért, mert nem tudják, milyen méreg váltotta ki a tüneteket szervezetében. Litvinyenkó a jelek szerint igencsak egzotikus koktélt kaphatott.

A patkányméreg adalékként is alkalmazott tálium az egyetlen mérgező anyag, amelyet azonosítani tudtak. Erre az anyagra utal az exügynök anyagcseréjének leállása, illetve gyomorrontásra, ételmérgezésre utaló tünetei. Litvinyenkó azonban elvesztette haját, immunrendszere teljesen leállt, ez pedig legalább még egy, ismeretlen anyagra utal.

A kémről készített röntgenfelvételeken több, ismeretlen eredetű tárgyat találtak az orvosok. Ezek közül az egyik két centiméter átmérőjű és a gyomor falához tapad. Két másik az áldozat bélrendszerében helyezkedik el. A BBC brit közszolgálati médium szerint azonban ezek csak foltok a röntgenképen, nincs közük Litvinyenkó állapotához. Sokat segíthetne az orvosoknak, ha fény derülne arra, hogyan jutott a méreg az exügynök szervezetébe, de erre jelenleg csak találgatások vannak.

Hogyan történt?

Az első verzió szerint Litvinyenkó november elején egy informátorával, az azóta rendőri védelem alá helyezett Mario Scaramellával ebédelt egy japán sushi étteremben, ekkor került szervezetébe a méreg. Ezt az áldozat elmondása alapján feltételezték az angol lapok. Litvinyenkó szerint ugyanis Scaramella nem evett, ellenben feltűnően idegesnek látszott és egy állítólagos halállistát mutatott neki, amelyen Anna Politovszkaja nemrégiben meggyilkolt újságírónő neve mellett az övé is szerepelt. Litvinyenkó maga is abban hitt, hogy ekkor mérgezték meg. A tisztaságra híresen kényes japánok rejtették volna a mérget egy pohár szakéba?

A rendőrség szerint nem. A Scotland Yard úgy értesült, hogy Litvinyenkó az ebéd előtt egy orosz ismerősével teázott, ekkor kerülhetett szervezetébe a méreg. Gyanúsítottként el is kezdték keresni az orosz barátot a "szamováros gyilkost".

Ki akarta az ügynök halálát?

Az első feltevés szerint az orosz hírszerzés. A titkosszolgálatok alapesetben sem szeretik a kiugrott (renegát) munkatársakat, de Litvinyenkó minden lehetséges módon keresztbe tett korábbi kenyéradó gazdáinak. Először is kiállt Anna Politovszkaja azon elmélete mellett, hogy a második csecsen háború okaként szolgáló moszkvai házrobbantásokat nem a csecsenek, hanem maga a Putyin befolyásolta titkosszolgálat követte el. Az 1999-ben elkövetett házrobbantásokban összesen több mint 200 orosz vesztette életét.

A későbbiekben sem habozott az orosz kormányt mindenféle lehetetlen üggyel kapcsolatba hozni. Ilyen volt Zelimhan Jandarbijev tavaly februárban bekövetkezett halála is. A volt csecsen elnökjelölt, az elszakadáspárti Jandarbijev ugyanis meglehetősen látványos módon távozott az élők sorából: autójával, testőreivel és egy katari bevásárlóutca egy részével egyetemben, egy pokolgép következtében. Jandarbijevet egyébként a terroristákon kívül kevesen siratták meg, ő hajtotta fel a pénzt többek között a Beszlánban elkövetett rettenetes terroristacselekményhez is, amelyben több száz iskoláskorú kisgyermek vesztette életét.

Litvinyenkó ezenkívül - Scaramella - állítása szerint fontos információkhoz jutott arról, hogy ki ölette meg a már említett Anna Politovszkaját. Önmagában ez, valamint Politovszkajához fűződő jó viszonya is elegendő okot szolgáltathatott a bosszúra.

A második verzió szerint maguk a csecsenek állhatnak a merénylet mögött. A jelenleg Moszkva kedvencének számító Razman Kadirov nevét nem először hozzák összefüggésbe politikai gyilkosságokkal. Korábban Movladi Bajszarov oroszbarát csecsen vezető moszkvai megöletését tulajdonították neki, de az ő számlájára írják Anna Politovszkaja októberi kivégzését is. Kadirov meglehetősen érzékenyen reagál a Putyin-adminisztrációval fenntartott meglehetősen törékeny kapőcsolatára veszélyt jelentő személyekre, hatalma ugyanis Vlagyimir Putyin kedvétől függ. Amennyiben napvilágra kerülne, hogy Kadirov áll Politovszkaja megyilkolása mögött, a csecsen elnök hamarjában támogatók és katonák nélkül találná magát fővárosában.

A harmadik verzió szerint maguk az amerikaiak (értsd CIA) áll Litvinyenkó megmérgezésének hátterében. Washington célja ebben az esetben éppen az lehetne, hogy kellemetlen helyzetbe hozza az éppen Helsinkibe készülő orosz elnököt. Putyinnak úgy kellene a megállapodás az Európai Unióval, mint egy falat kenyér, az orosz cégek kinyújthatnák kezüket olyan európai ágazatok és cégek felé, melyeket eddig az orosz befolyásra meglehetősen érzékeny Európa sikerrel elzárt előlük.

Moszkvát kétszeresen is kellemetlenül érinti a politikai gyilkosság: Putyin végre reális közelségbe került a régóta áhított WTO tagsághoz.

A szívük meleg, a fejük hideg, a kezük pedig tiszta?

Egy titkosszolgálat nem vész el, csak átalakul. Különösen igaz ez az örök érvényű igazság a szovjet Állambiztonsági Hivatalra, (Komityet Goszudarsztvennoj Bezopasztnosztyi, KGB).

A méltán rettegett titkosszolgálat az 1917-ben alapított Csekából (Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs Elleni Harcra) nőtt ki. 1922-ben ebből alakult ki a GPU (Állami Politikai Igazgatóság). 1934-ben ezt az NKVD-nek, a Belügyi Népbiztosságnak rendelték alá. 1946-ban az NKVD-ből kivonták a nemzetközi hírszerzést és külön igazgatóságként a belügyminisztérium alá rendelték, később pedig közvetlenül a minisztertanács felügyelete alá került. Ezzel létrejött a Szovjetúnió legnagyobb hatalmú szervezete: a KGB.

A titkosszolgálat fénykorában nem kevesebb, mint hétszázötvenezer taggal rendelkezett világszerte. Legnagyobb sikereit mégis az 1940-es, 50-es években érte el, a szovjeteket elvi alapokon támogató nyugati baloldali értelmiségből beszervezett ügynökeinek köszönhetően. Később, az 56-os magyar forradalom, majd a prágai tavasz leverése után már pénzért is bajos volt támogatókat találni.

A méltán rettegett titkosszolgálat az 1917-ben alapított Csekából (Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs Elleni Harcra) nőtt ki. 1922-ben ebből alakult ki a GPU (Állami Politikai Igazgatóság). 1934-ben ezt az NKVD-nek, a Belügyi Népbiztosságnak rendelték alá. 1946-ban az NKVD-ből kivonták a nemzetközi hírszerzést és külön igazgatóságként a belügyminisztérium alá rendelték, később pedig közvetlenül a minisztertanács felügyelete alá került. Ezzel létrejött a Szovjetúnió legnagyobb hatalmú szervezete: a KGB.

A titkosszolgálat fénykorában nem kevesebb, mint hétszázötvenezer taggal rendelkezett világszerte. Legnagyobb sikereit mégis az 1940-es, 50-es években érte el, a szovjeteket elvi alapokon támogató nyugati baloldali értelmiségből beszervezett ügynökeinek köszönhetően. Később, az 56-os magyar forradalom, majd a prágai tavasz leverése után már pénzért is bajos volt támogatókat találni. -->