Szegény vagyok, kérem, segítsenek!

A hölgy elkeseredése érthető. Férje rokkantnyugdíjas, ő maga is súlyos asztmás. Ezenkívül több betegségre szed gyógyszert, ami drága mulatság. Gyerekeit is iskoláztatni kell, bérletet venni nekik, hogy bejárhassanak busszal a tanodába. Tízóraira, ebédbefizetésre már nem futja, így a kicsik sokszor az éhkoppot nyelik napközben. Mégsem a kéregetés vezet a megoldáshoz. Nem az újságolvasók adományai fogják kirántani a családot a bajból. Ők is adófizetők ugyanis. A közteherviselés jegyében leperkált pénz pedig többek között azért is kerül a közös kalapba, hogy annak egy részét szociális célokra fordítsák.

Ugyanerre az önkormányzatok is elkülönítenek költségvetésükből évente egy bizonyos összeget. Hol milyenek a problémák, attól függően állapítják meg, milyen segélyformákra van szükség. Ez ügyben tehát első lépésben érdemes hozzájuk fordulni.

A másik lehetőség a karitatív szervezetek sora. Szép számmal akadnak belőlük Magyarországon. Ilyen például a Magyar Vöröskereszt, a Baptista Szeretetszolgálat, az Üdvhadsereg. De vannak mások is, a kedves olvasó a lakóhelyén illetékes önkormányzatnál bizonyára kap róluk tájékoztatást.

A probléma kezeléséhez hozzájárulhat a családsegítő szolgálat. Ők nem anyagi segéllyel támogatják a hozzájuk fordulókat, hanem cselekvésbeli megoldásra taníthatják meg őket. Hosszú távon ez a legcélravezetőbb.