Megfogadtam: szökni fogok!

Egy egész ország szeretett bele szerda este Natascha Kampusch- ba, a nyolc évig fogva tartott osztrák lányba. A 18 éves hölgy finom sminkkel, felszabadultan, nyomdakészen nyilatkozott az osztrák televízióban hosszú rabságáról. Választékos beszédmódja egyáltalán nem egy tízéves gyermek gondolatait tükrözte, a fogság inkább azon látszott, hogy sokat hunyorgott és gyermekien gesztikulált.

Natascha nem volt teljesen nyílt: szinte alig mondott néhány szót fogvatartójáról, Wolfgang Priklopilról, mondván, nem akarja terhelni annak édesanyját. Az elektromérnök Nataschát tízéves korában rabolta el, majd a lány két héttel ezelÕtti szökésekor vonat elé vetette magát. Így a szerda esti elsÕ interjúból nem derült ki, hogy a férfi zaklatta-e Õt. Natascha elmesélte, hogy szabadsága elsÕ napjaiban inkognitóban már járt Bécs belvárosában, és családjával is találkozott.

SzüleirÕl talányosan keveset beszélt, de azt megerÕsítette, nem hibáztatja Õket, és édesanyjával szoros lelki kapcsolatban áll. Rabságát felidézve azt mond- ta: elrablásának napján reggel valóban durcásan és szüleivel összeveszve indult iskolába, amikor Priklopil az autójába kényszerítette.

Tízévesen nem volt bátorsága sikítani vagy ellenkezni. A férfi hat hónapon keresztül nem engedte ki a föld alatti rejtekhelyrÕl, ahol kezdettÕl szinte az Õrületbe kergette a ventilátor zaja. Sokszor éhezett, gyengének érezte magát, vérkeringési zavarokat észlelt. Ahogy fogalmazott, gyermekként szövetséget kötött saját késÕbbi énjével, s elhatározta, hogy ha megfelelÕ erÕt érez magában, meg fog szökni. Amikor azonban a férfival késÕbb együtt mentek vásárolni, olyan gyengének érezte magát, hogy még jelzéseket sem mert leadni az embereknek. Amikor például az áruházban az eladó feltette neki a kérdést: "Segíthetek valamiben?", olyan szívdobogást kapott, hogy mukkanni sem mert.

Priklopil pedig nem engedte távol magától. Fogsága második felében már rádiót hallgatott, újságot olvasott. Elrablója a lány leírása szerint a paranoiáig rettegett, így minden újságot szóról szóra elolvasott, mielÕtt a lánynak átadta volna, nehogy Natascha saját magáról halljon valamit.
SzökésérÕl Natascha Kampusch azt mondta: szédült, és csaknem rosszul volt, amikor felismerte a lehetÕséget, vagyis, hogy nyitva maradt a kertajtó. Rohanni kezdett, de az elsÕ szomszéd nem segített, nem is értette, hogy Natascha mit mond. Végül a következÕ lakásba engedték be, és onnan hívták fel a rendÕrséget. TerveirÕl annyit mondott, szeretne leérettségizni, és nem adta fel gyermekkori álmát, hogy színésznÕ legyen.

Most azonban utazni vágyik, és élvezi újra megismert családtagjainak közelsé- gét. Kissé azonban terhes számára, hogy a rokonok mindannyiszor sírásban törnek ki. Annak sem örül, hogy a sajtó korábbi lakhelyét, a garázs alatt ásott pincét mutatja, hiszen Õ ezt saját privát életterének tekinti. A nyolcmilliós Ausztria szerda este egy emberként nézte végig az interjút, a kávéházakban még a válogatott focimeccsrÕl is átkapcsoltak Nataschára.

A tévéadás soha nem látott nézettséget ért el Ausztriában, és a német nyelv- terület többi nézÕjével együtt csaknem tízmillióan látták a csodálatosan magabiztos lány nyilatkozatát. Máris rajongói klubok alakultak, és gyűlik a pénz azon a számlán, amelyet Natascha Kampusch nyitott a hozzá hasonló áldozatok megsegítésére.