2005.12.14. 00:00
Ömlesztett szaloncukor lepi el a boltokat
A hagyományos, dobozban árult édességek mellett egyre jobban terjednek az olcsó, kimért termékek. Kérdés, mennyire bízhatunk meg bennük.
Korábban is lehetett piacokon, sőt, aluljárókban olcsó, sokszor ehetetlen szaloncukrot kapni, ám az igazi változás tavaly következett be, amikor a hipermarketek is elkezdték árusítani a kimért édességet. Az árérzékeny vásárlók egyértelműen az ilyen olcsó, lédig szaloncukrot vásárolják nagy tömegben. Ráadásul nem csak a nagy szaloncukor-gyártóknak okoz fejfájást a kimért édességek tömeges elterjedése, hanem a fogyasztóvédőknek is.
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség december táján minden évben ellenőrzi a szezonális élelmiszereket, így a Mikulás-figurákat, szaloncukrokat is. Ebben a hónapban 131 helyen vizsgálódtak a felügyelet munkatársai, ezek nem kevesebb, mint 80 százalékánál találtak valamilyen hibát – nyilatkozta lapunknak Siklósi Máté helyettes szóvivő. Az összes hibás termék 82 százalékát pedig valamelyik áruházlánc kimért szaloncukrai között találták. A hipermarketek által kínált lédig szaloncukor tehát ugyanúgy problémát jelent, mint a piacokon, aluljárókban árult, gyanúsan olcsó áru – hangsúlyozta Siklósi Máté.
A kifogások a legtöbb esetben amiatt merültek fel, hogy hiányosan vagy egyáltalán nem tájékoztatták a fogyasztókat. A termék magyar nyelvű leírása sokszor teljesen hiányzott, ha mégsem, akkor is tipikus hiba volt, hogy sok esetben még a magyar megnevezés sem volt feltüntetve a szaloncukrokon. Az egyik legsúlyosabb probléma, amely néha az egészséget is veszélyezteti, hogy nem tüntetik fel a kimért árun a fogyaszthatósági időt, vagy ahelyett értelmezhetetlen számokat szerepeltetnek. Így egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy nem romlott szaloncukrot vásárolunk-e. Komoly gond a nyomonkövethetőség hiánya is. Már attól egyértelműen gyanús a termék, ha nem tüntetik fel a gyártó vagy forgalmazó nevét, így ugyanis probléma esetén nem lehet megtalálni és felelősségre vonni az édesség készítőjét. Az sem változtat ezen, ha van ugyan leírás, de az olvashatatlan.
Magyar szokás a karácsonyfára akasztgatni
A szaloncukorka a XIX. században született. A karácsonyfa szaloncukorkával való díszítése egyértelműen magyar szokás, és az egész monarchia területén, ahol magyarok laktak – és laknak – elterjedt. A világháborúkat követő ínséges időkben az édesanyák a szaloncukorkát hívták segítségül, amikor a gyerekeknek ünnepet varázsoltak. Kockacukorból főzték, késsel vágták méretre, majd ollóval rojtozott selyempapírba és végül a régi ajándékokból maradt sztaniolba csomagolták, így akasztották a fenyőfára.Kezdetben a manufaktúrák is ezt az utat járták: a cukorból, keményítőszörpből készült, kakaóporral, dióval, narancshéjjal dúsított ún. fondant (fr: „olvadó”) formázása késsel történt, és csak később öntötték gumiformába, majd rizskeményítőbe nyomott formanegatívba. Kezdetben csak kandírozva készült a szaloncukorka: túltelített cukoroldatban cukorból védőréteg rakódott a fondant-ra, ez védte meg a kiszáradástól. A Stühmer és a Gerbeaud érdeme, hogy kialakította az iparszerű gyártást.
Kezdetben a manufaktúrák is ezt az utat járták: a cukorból, keményítőszörpből készült, kakaóporral, dióval, narancshéjjal dúsított ún. fondant (fr: „olvadó”) formázása késsel történt, és csak később öntötték gumiformába, majd rizskeményítőbe nyomott formanegatívba. Kezdetben csak kandírozva készült a szaloncukorka: túltelített cukoroldatban cukorból védőréteg rakódott a fondant-ra, ez védte meg a kiszáradástól. A Stühmer és a Gerbeaud érdeme, hogy kialakította az iparszerű gyártást. -->
