Madarak arany nyakékkel

Történt egyszer, hogy Rotschild báróné elveszítette arany nyakékét. Bánkódott utána erősen, amíg birtokának egyik fáján meg nem pillantotta az elveszett kincset. A csodás ékszer az ágak között bújt meg; két madár játszott vele. Hogy a történet igaz-e vagy csupán anekdota, az utókor nem tudhatja. Az viszont bizonyos, hogy a mesés eset porcelán-mintát ihletett. A báróné a Herendi manufaktúrától rendelt egy készletet, amelyen tizenkét különböző madárpár díszeleg az arany nyakékkel. Más históriát is őriz a híres magyar porcelánkészítő műhely. A Viktória-mintáról például tudnivaló, hogy maga Viktória angol királynő rendelte meg 1851-ben, az első londoni világkiállításon. Bazsarózsák és pillangók – különös választás egy olyan asszonytól, aki híres volt puritán ízléséről. A harmadik legnevezetesebb Herendi-minta Apponyi Albert grófnak köszönhető, aki egy indiai virágkosár részletét kérte festeni saját készletére a 19. században.

A Herendi manufaktúra a napokban nyitotta meg negyedik budapesti boltját az Andrássy úton. Üzleteik vannak még Pécsen, Kecskeméten, Szegeden, Kőszegen, Sopronban, Szentendrén és Herenden. A mesterek ma is ugyanúgy dolgoznak, mint annak idején, 1826-ban, amikor a műhelyt alapították. Mindent kézi munkával csinálnak: a formázást, az öntést, a festést, a kosárfonást. Utóbbi különös ügyességet, jó szemet és türelmet kíván – mondja Pucsek Brigitta, a cég szóvivője. A porcelánkosárka szálait a présgép egyforma vastagságú masszából önti ki. A mesterek úgy fonják e képlékeny anyagból egymásra a porcelánszálakat, mint a kosárfonók a vesszőt.

Ma már ötezer minta és tizenhatezer forma kerül ki a herendi manufaktúrából. Az új minták közt ott a kínai, hiszen divat lett a keleti hangulat, és a porcelán őshazája amúgy is Kína. Herend iparművészei az ifjú korosztálynak fiatalos geometrikus mintákat is kitaláltak.

A kínaiak őrizték a titkot

A Nagy Fal országának kultúrájáról a XIII. századtól kezdve érkeztek gyakrabban hírek, olykor olyan nagyszerű beszámolók formájában, mint amilyen a világutazó velencei Marco Polóé volt. A hírekkel együtt műkincsek is érkeztek. Közöttük porcelánok is, amelyek szépsége, sokfélesége talán a legjobb bizonyíték a régi Kína művészetének páratlan gazdagságára. Az európai kutatók hosszú évszázadokon át hiába igyekeztek megismerni előállításának titkát. Egészen a XVIII. század elejéig a kínai edények jelentették „a” porcelánt, amelynek értékét uralkodói udvarokban aranyban mérték. Az ásatások során Mátyás palotájának romjai között is felbukkantak töredékei.