Késik az egynapos sebészetre a pályázati kiírás

Ám a korábbi ígéretek ellenére sem az nem tisztázott még, hogy ők milyen feltételekkel láthatják el a továbbiakban a betegeket – tudtuk meg az egyik, magát megnevezni nem kívánó érintettől, – sem az új pályázati kiírás nem jelent meg, amelyre további kórházak, rendelőintézetek jelentkezhetnének. Ez utóbbi, amit a szakma idén augusztusra várt, úgy tűnik, teljesen lekerült a napirendről. Az ok vélhetően a jövő évi költségvetésben az egészségügyre, különösen a rendelői ellátásra szánt kevesebb pénz. Pedig az egynapos sebészet előnyeit – amivel a Reggelben is többször foglalkoztunk – senki nem vitatja. A betegnek nem kell hosszú időre kiesnie a munkából, a kórháznak vagy rendelőnek kevesebb költségébe kerül az ugyanolyan vagy magasabb szintű szolgáltatás nyújtása. A társadalombiztosítás tehát kevesebb támogatást kell, hogy egy betegre adjon, mint a hagyományos kórházi műtéteknél. Csakhogy mindez akkor igaz, ha az egynapos sebészetek terjednek. És mivel a támogatásához szükséges forrást a gyakorlatban máshonnan kellene átcsoportosítani, ha úgy tetszik, elvenni, hiába az elvi gazdaságosság.

A fejlett nyugat-európai országokban egyébként az első egynapos sebészetek a kilencvenes évek elején jöttek létre, mégpedig az egészségügyi reform részeként, annak nyomán, hogy a kormányok elkezdték keresni a hagyományos gyógyító eljárásoknál jobb és olcsóbb lehetőségeket.