Jó reggelt!

Hullafáradt vagyok, estére jár, jót fog tenni az a kis leves. Húsleves gazdagon: vannak benne húsdarabkák, csigatészta, zöldség dögivel. Azt szoktam kérni az étteremben, amelyik pár lépésre van a munkahelytől. Leteszem a melót, végre vége, és beballagok. Lerogyok az egyik asztalhoz, rendelek, belapátolok, és már fizetnék is. „Miért csak levest eszel?” - kérdezi Giorgio, a pincér. „Várom a fizetést minden pillanatban, de csak nem jön” - mondom én. - Most erre futja.” „Meghívlak egy csokis palacsintára” - mondja ő. - „Ne éhezz itt nekem.” És tényleg meghív. Csak úgy. Kösz, Giorgio.