Jó reggelt!

A postán jártam befizeni a számlákat. Ez a történet kellemetlenebb része. Hazafelé aztán, a tömbházakkal szegélyezett park szélében egy idős néni sétáltatta a kutyáját. A sétáltatást igazából csak sejtem, mert amennyit én láttam belőle, az egészen más volt: ott végezte a jószág a nagydolgát a póráz végén. A néni pedig türelmesen várt. Letoltam hirtelen a nadrágom és odaguggoltam a kutya mellé. „Nem bánja, ha én is itt végzem el?” - kérdeztem a nénitől. Nem, persze, hogy nem guggoltam oda és nem végeztem ott el, amit lehetett volna. De szerettem volna! Mert szívesen megnézném egyszer egy ilyen galád kutyagazdi arcát hasonló szituációban.