A pénz lett most az isten

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Nem rajonganak a magyar politikáért, de baráti körben gyakran szóba kerül a világ megváltása
[/caption]Egy tanár mesélte: tanítványa a dolgozatlapon üresen hagyta az egyik válasz helyét, ahová egy magas közjogi méltóság nevét kellett volna írnia. „Nem tudod?” – döbbent meg a tanerő. „Dehogynem – így a diák. – Csak nem piszkolom vele össze a tiszta papírt.” A történet hallatán egy srác önkéntelenül felkiált: – No komment! A többiek röhögnek. A rákospalotai Dózsa György Gimnázium tizenkettedikesei a beszélgetés kezdetén megilletődve ülnek a padokban, de aztán megered a nyelvük. – Nem rajongok a politikáért – húzza el a száját Szabó Krisztián. – Úgy érzem, választani sem igen tudok majd. Bleskó Lászlónak más a véleménye: – A sorsunk múlik rajta, hogyan döntünk – érvel. – A kormány döntései befolyásolják az életünket. Belebonyolódunk abba, ki miképpen várja élete első országgyűlési választását. – Fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen mi a különbség a két párt között – sóhajt Balogh Boglárka. Állát tenyerébe ejti, úgy beszél. – Amit én látok, az arról szól, kinek mennyi a vagyona, meg hogy fúrják egymást. Azt hiszem, két rossz közül majd a kisebbiket választom.

– A mi korosztályunkat az oktatási kérdés érdekli – így a szemüveges Kerekes András. – Például a kétszintű érettségi, ami sokkal nehezebbé tette a vizsgarendszert. Előkerül a bolognai mintájú egyetem témája is. Az erdélyi Christian nagyon tájékozott. – Három év kell majd az általános diplomához, utána lehet még tovább tanulni mesterképzésen – fejtegeti élénken. – Sokba kerül majd az államnak új intézmények létrehozása. A társadalom kilencven százaléka kvázi diplomát fog szerezni. Lesz diplomás buszsofőr meg kukás. A többiek nevetnek. Boglárka visszatereli a szót a politikai csatározásokra. – Két domináns párt harca a politika – mondja. – Baráti körben, amikor éppen világmegváltó hangulatban vagyunk, előkerül a téma. Persze az új oktatási szisztéma, például a pontrendszer is. Hogy milyen nehéz bárhová bejutni, milyen magasak a ponthatárok.

A „világmegváltáshoz” nem mindenkinek van kedve. – Nem hiszem, hogy nekünk ilyesmivel kellene foglalkozni – legyint az egyik fiú. András viszont Boglárka pártjára áll.– De igen, az ifjúságnak kell megváltani a világot! – lelkesedik. – Olyanokra nem számíthatunk, akiket meg lehet vásárolni egy tizenharmadik fizetéssel. – Célok nélkül nem lehet élni, és nem is érdemes – szólal meg az utolsó padsorból Tamás. Christian rögtön tudja a választ arra, hogy számára mi a legfontosabb az életben. – A becsület – jelenti ki. – Az emberi tartás. Hogy hűséges légy az elveidhez. András csatlakozik hozzá. – Ebben a kapitalista világban a pénz lett az isten – háborog. – Az emberek keresztülgázolnak egymáson. Az ültében is magas Tamás hozzáteszi: – Nagy baj, hogy legtöbben muszájból járnak be a munkahelyükre. Hogy kinek van már biztos elképzelése arról, mihez kezd az életben? Huszonhatból egyelőre csak hatan jelentkeznek.

A rendesek húzzák magukkal a többieket

Sok gyerek azért nincs tisztában a politikával, mert rengeteg a tanulnivalója – mondja Juhászné Szabó Erzsébet osztályfőnök. – A leckék mellett nincs idejük az újságokra. Ábri László igazgató hozzáteszi: az iskola mindig is zártabb világ volt a kintinél. A tanárok megpróbálják védeni a gyerekeket a káros hatásoktól. Már amennyire lehet. A jó bánásmód jele, hogy a negyedikesek bármikor beülhetnek az igazgatóhoz egy kis beszélgetésre. Ábri László gyakran úgy érzi: nem sok jóval tudja kecsegtetni őket, de hozzáteszi: ha csak egy-két gyerek van az osztályban, aki becsületes és értelmes, az már nagyon jó. Mert ők húzzák magukkal a többieket.

tavasszal járulhatnak először a szavazóurnákhoz. Rados Virág A rendesek húzzák magukkal a többieket Sok gyerek azért nincs tisztában a politikával, mert rengeteg a tanulnivalója – mondja Juhászné Szabó Erzsébet osztályfőnök. – A leckék mellett nincs idejük az újságokra. Ábri László igazgató hozzáteszi: az iskola mindig is zártabb világ volt a kintinél. A tanárok megpróbálják védeni a gyerekeket a káros hatásoktól. Már amennyire lehet. A jó bánásmód jele, hogy a negyedikesek bármikor beülhetnek az igazgatóhoz egy kis beszélgetésre. Ábri László gyakran úgy érzi: nem sok jóval tudja kecsegtetni őket, de hozzáteszi: ha csak egy-két gyerek van az osztályban, aki becsületes és értelmes, az már nagyon jó. Mert ők húzzák magukkal a többieket. Nem rajonganak a magyar politikáért, de baráti körben gyakran szóba kerül a világ megváltása -->