Vállaljuk magunkat!

Hallgatom a rádiót, és sajnálom a házelnököt. Azt firtatja a riporter, miért engedi az Országgyűlés elnöke, hogy a kormányfő napirend előtt beszéljen, s más „csúnyaságok” mellett például olyan kifejezést használjon, mint „az ellenzék vezére”. Nehéz lehet egy politikusnak türtőztetnie magát, hogy visszafogottan válaszoljon ilyen provokációra. A kérdező azonban tovább megy. Az ’56-os megemlékezésekről leginkább az jut eszébe, hogy a miniszterelnök egy olyan villában lakik, amely anyósának apjáé volt. Akiről pedig tudni illik, hogy a Kádár-rendszer egyik vezető posztját töltötte be. Gyülemlik bennem az indulat a riporteri elfogultság hallatán, de ez szakmai magánügyem.

A fő probléma az, ami viszont már közügy, hogy mire jó és hová vezet az ellenzék által erőltetett családfakutatás. Először is: egy másfél évtizede lezajlott rendszerváltozás velejárója, hogy gimnazistától fölfelé mindenki a múltból jött; ez tény, amin nem lehet változtatni. Másodszor: miért felelősek a nagyszülők és a dédszülők tetteiért azok, akik a ma és a jövő építésén fáradoznak? Harmadszor: ha az ősök életrajzát számon kérjük, hogyan hagyhatjuk figyelmen kívül a jelen rokoni kapcsolatait? Negyedszer: miért kérdőjelezzük meg azt, hogyha egy politikus újragondolja nézeteit, és továbbformálja világképét, amikor egyébként ezt elvárjuk tőle?

Mindegyik kérdés kapcsán bőven lapozhatunk példatárunkba – persze, csak ha akarunk. A visszatetsző ugyanis nem a múlt vállalása, hanem annak letagadása. Az, amikor tudjuk, hogy a harcos és hangos jobboldali vezér az előző rendszerben alapozta meg karrierjét. Az, amikor a szocialista pártpolitikus úgy adja elő a piacgazdaságot dicsőítő eszméit, mintha korábban nem az ellenkezőjét hirdette volna. Az, amikor tudjuk, hogy a nemzeti egyenlőség önjelölt prófétája felhasználta korábbi befolyását apja és utódai meggazdagodására. Lehetne egy jellemző példánk arra, hogy az is szolgálhatja az országot, akinek a múltját ma el- és megvetjük. Nagy Imréről kiderült: a szovjet emigrációban a KGB besúgója volt, aki elvtársait sem kímélte. Most mégsem ezért tiszteljük.