Tüntetések a felejtés ellen

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Százak emlékeztek meg Magyarország XX. századi történetének egyik legsötétebb időszakának áldozatairól Budapesten, a Terror Házánál
[/caption]„Egy egészséges társadalom nem feledheti halottjait, a holokauszt és a nyilas terror több magyar áldozatot követelt, mint Mohács, Isonzó és a Don-kanyar összesen” – hangoztatta szombaton Komássy Ákos, a Fiatal Baloldal elnöke a nyilas hatalomátvétel 61. évfordulóján tartott megemlékezésen. A szocialisták ifjúsági szervezetének rendezvényén, a megrongált Cipők a Duna-parton emlékműnél, mintegy 500-an jelentek meg. A Terror Házánál az 1944. október 15-ei eseményekről mintegy 100-an emlékeztek meg. Az SZDSZ Új Generáció által rendezett eseményen erős rendőri biztosítás volt. Tavaly a magát hungaristának valló Magyar Jövő Csoport Szálasira emlékezve akart a múzeum elé vonulni, ami ellen több ezren tüntettek.  Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere szerint a történelmi amnézia teszi lehetővé, hogy turulos emlékművet próbálnak emelni a második világháború elpusztult honvédjainak, az ostrom során meghalt civileknek és az elpusztított zsidóknak. Demszky szerint a turul szimbólumot 1919 után a szélsőjobboldali csoportok használták.

Horthy Miklós, Magyarország kormányzója 1944. október 15-én a rádióban olvasta be proklamációját a háborúból való kiugrásról. A doni katasztrófa és a németek sztálingrádi veresége után Kállay Miklós megkezdte a tapogatózó tárgyalásokat a fegyverszünetről. Ekkor még csak a nyugati szövetségesekkel tárgyaltak, abban bízva, hogy a szicíliai partraszállás után előbb ideérnek, mint a Vörös Hadsereg. A németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot. Megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása.

Románia átállása után Horthy menesztette a németeket kiszolgáló Sztójayt. Az új kormányfő, Lakatos Géza küldöttsége Faragho Gábor vezetésével 1944. október 11-én aláírta Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt. Horthy naiv elképzelése szerint a korábbi fegyverbarátságra hivatkozva  harc nélkül vonult volna ki a német hadsereg. A pongyolán megszervezett kiugrási kísérletről a németek mindent tudtak. Horthy fiát szőnyegbe csavarva elhurcolták. A honvéd vezérkar nem küldte ki a csapatoknak Horthy parancsait az átállásról. A németek lemondatták a kormányzót, s az addig számukra is szalonképtelen Szálasi Ferenc nyilasvezérre bízták az ország irányítását. Szálasi totális mozgósítást rendelt el, a 200 ezres budapesti zsidóság felét elpusztították. A II. világháborúban Magyarország embervesztesége a visszaszerzett területekkel együtt 900 ezer fő volt, elpusztult a nemzeti vagyon 40 százaléka.

A civil lakosságból 1944 novemberében kezdtek erőszakkal elvinni embereket a szovjet csapatok, Kárpátaljáról mintegy 30–40 ezer magyart. A 600 ezer magyar hadifogoly mellett 250 ezer civil személyt deportáltak, s mintegy 30 ezer volt a politikai foglyok száma, akiket a hadifogolytáborokban büntelenül ítéltek el. Antall Józsefné emlékeztetett arra, hogy az elhurcoltak – akiknek egyharmada soha nem térhetett haza – embertelen körülmények között dolgoztak, kevés ennivalóval, hiányos ruházatban a kazahsztáni lágerekben, mínusz 30–40 fokban a szibériai vagy vorkutai bányákban.