Történelmi tabló, egy igazolt hiányzóval

Szegény Juhász Ferenc! Őrá bízták Magyarországot, valamilyen vis maior esetén neki kellett volna kézbe vennie az ügyeket idehaza, ha a teljes magyar kabinettel történik valami fatális Bukarestben, túszul ejtik például vagy esetleg minden miniszter menedékjogot kér odaát. De Juhász nem ezért járt rosszul, hanem mert nem lehetett része egy történelmi fényképnek: egy nagy asztalnál cipzárszerűen ülnek a magyar és a román miniszterek, egy ilyen, egy olyan, közöttük az RMDSZ kormánytagjai.

Be is kerül majd a történelemkönyvekbe ez a fotó, valahová az Adenauer–De Gaulle-kézfogás mellé. A két ország viszonya – legyünk finomak – nem volt éppen felhőtlen. Vegyük például a román katonák mosolygós fényképeit az Oktogonon 1919-ből vagy Horn Gyula emlékezetes mondatát 1989-ben, hazatérve Bukarestből: „Egy dologban értettünk egyet: hogy szomszédok vagyunk”. És mi tagadás, a két nép viszonya sem. A román–magyar „barátság” mutatja, hogy a társadalmi megítélést a hosszú és kitartó politikai meggyőzés hogyan képes befolyásolni.

Az együttélés, amelyre Erdélyben rendezkedtek be a nemzetiségek évszázadok óta, mindig akkor vált feszültté, amikor a meglévő távolságtartás és gyanú megfelelő támogatást kapott a két fővárosból. Ha ez a támogatás például furkósbotos bányászok képében érkezett, akkor egészen közel volt a két nép a gyűlölethez. Bizony 1990-ben a magyar–román ellentétet a szerb–horváttal emlegették egy napon. Egy év múlva Vukovárnál már lőttek, de a román–magyar viszony akkor szerencsére egy feszült szinten befagyott, majd azóta fokozatosan enyhül. Ennek az enyhülésnek az euroatlanti csatlakozás óriási lökést adott. A két ország alapszerződést kötött, elsősorban a NATO és az EU nyomására.

A tárgyalásokon kiderült: az egyetlen valódi vita a kisebbségek önrendelkezési jogának foka. Ez azóta is központi kérdés a viszonyban. A magyar politika elfogadja, hogy az RMDSZ véleménye a mérvadó ebben az ügyben, és ez a két kormány kapcsolatát is megkönnyíti. Amióta az RMDSZ a kormány tagja, amitóta a magyar miniszterelnök nem támogatta a teljesen előkészítetlen és végiggondolatlan népszavazási kérdést a kollektív kettős állampolgárságról és amióta Orbán Viktor is megszavazta Románia európai uniós csatlakozását, végleg eldőlt, hogy a két ország belátta, egymásra van utalva. A megbékélés az Európai Unió keretei között történelmi szükségszerűség.

Hurrá! Fegyveres konfliktus már nem lesz. Vita annál inkább, erdélyi autópályáról, autonómiáról, egyetemről. De kulturált európai vita, cipzárszerűen, ahogyan tegnap is.