Jobb a forint, mint az euró

[caption id="" align="alignleft" width="323"] Az egységes pénz nem jelent azonos árakat, de összehasonlítható lesz, melyik országban mi mennyibe kerül
[/caption]Igaz-e, hogy a magyar euró bevezetése új munkahelyeket, alacsony inflációt, gazdasági növekedést eredményez majd? Vagy inkább az az igaz, hogy az euró bevezetéséhez szükséges államháztartási, költségvetési szigor miatt újabb megszorítócsomagra lenne szükség? A kérdésekben megfogalmazott állítások mindegyikében van több-kevesebb igazság, még ha ellentmondanak is egymásnak. A gazdasági elemzők – köztük Bokros Lajos volt pénzügyminiszter vagy Csaba László közgazdász, egyetemi tanár – jogosan ijedtek meg attól, hogy a bevezetés halogatása utat nyithat a költségvetési fegyelem további romlásának, elszabadulhat a hiány és a vele járó eladósodás. Azzal, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szavai nyomán a 2010-es bevezetés veszélybe került, a pénz- és tőkepiac már a 2014-es céldátumban sem igen bízik. Ez gyengíti a forintot, és elfordíthatja a külföldi befektetőket a magyar fizetési eszköztől – hangsúlyozza Szalay Berzeviczky Attila, a Budapesti Értéktőzsde elnöke.

Mások arra hívják fel a figyelmet: a Medgyessy-kormány 2003 nyarán eltolta a 2008-ra vállalt bevezetési határidőt, s ennek sem voltak komoly következményei. Csakhogy ezt sem a hazai, sem a külföldi elemzők nem vették igazán komolyan. Most azonban más a helyzet. A 2010-es határidőhöz ugyanis szigorú, ám vállalhatónak tűnő ütemterv is társult. Ennek feladása a gazdaság stabilitása szempontjából valóban káros lehet, annak ellenére, hogy a magyar gazdaság szereplői – különösen az exportálócégek – már évek óta euróban számolnak, s pénzügyi mozgásaik jelentős része is euróban történik. A magyar lakosság pedig évek óta korlátlanul vásárolhat forintjáért eurót. Sőt mivel egyre többen dolgoznak külföldön vagy külföldi cégeknek, jövedelmük is keletkezhet a közös uniós valutában. Nekik a forint megszűnése gyakorlatilag csak az árfolyam-kockázat megszűnését jelenti. Ezt a „csak”-ot azonban érdemes azért idézőjelbe tenni. Hiszen mind a vállalatoknak, mind a munkavállalóknak komoly versenyhátrányt jelenthet, ha Csehország, Lengyelország és Szlovákia előttünk lép be az eurózónába, és csak Magyarországon kell továbbra is az árfolyamkockázattal számolniuk a befektetőknek.

Persze az is igaz, hogy ha a kormány túlzottan ragaszkodik az EU által előírt költségvetési fegyelem betartásához, akkor olyan tételeket kell kihúzni a kiadási oldalon, amelyek valóban alapvető társadalmi célok feladásával járnak. Kevesebb autópálya épül, családtámogatások, nyugdíjemelések kerülhetnek veszélybe. Az euró bevezetésének halogatásával a mérleg egyik serpenyőjéban tehát – mondjuk ki – az szerepel, hogy Magyarország beismeri: kormánya nem képes hiteles gazdaságpolitikára. A másikban viszont az, hogy ha ragaszkodunk a mielőbbi bevezetéshez, a lakossággal újabb megszorító költségvetési csomagokat kellene elfogadtatni.

Egy közelmúltban készült felmérés szerint egyébként a lakosság körében számos téves elképzelés él a magyar euróról. A megkérdezettek mintegy harmada például attól tart, hogy a márkáról euróra történő „kerekítésekkel” magasabbak lesznek a belföldi árak, mint ahogy ez történt öt évvel ezelőtt Németországban. Másik harmada azt hiszi, hogy az egységes pénz egységes árakat is jelent majd, és ugyanannyiba kerül mondjuk a gyümölcs a piacon, mint más uniós országokban. Ez természetesen nem lesz így, ahogy ma is lényeges árkülönbségek vannak.

Az euróra való áttérés természetesen nem jelent egységes uniós béreket sem, sőt a bérek és az árak egymáshoz viszonyított aránya sem lesz egységes. Viszont a közös valutának köszönhetően az árak és bérek összehasonlíthatóvá válnak. Az uniós tagságból fakadó szabad mozgásnak köszönhetően ki-ki azt is eldöntheti: Magyarországon vagy Németországban dolgozik, illetve vásárol.