Friderikusszal vagy nélküle?

Friderikusz Sándor kifakadása után alighanem eldőlt: egy ideig nem látjuk viszont a köztévé képernyőjén a műsorvezetőt. Ha esélyét látta volna, hogy műsora megmaradjon a belső konfliktusok után is, nem nevezte volna alkalmatlannak a Magyar Televízió elnökét és szinte teljes vezetését. Ha ezek után Rudi Zoltán megint képernyőre engedi őt, magából csinál hülyét. Ha viszont letiltja, azt kockáztatja, hogy Friderikusz mellett megmozdul a politika, és végül az elnök székébe kerül az ügy. Sok igazság van abban, amit Friderikusz mond. A köztévé enyhén szólva nem sikertörténet, minden ősszel újabb milliárdokért kuncsorog nálunk, adófizetőknél, miközben értékelhetetlen műsorszámokkal untatja a közönséget. A rossz médiatörvény miatt a politikai egyetértés a vezető személyéről fontosabb minden szakmai szempontnál. Ebből a közegből emelkedett ki Friderikusz Sándor műsora, amely mára központi helyet foglalt el a hírműsorok között. Profi módon készült, és bár a műsorvezetőt sokan vádolták politikai elfogultsággal, sok riportban rácáfolt erre.

Csakhogy Friderikusz sem könnyű ember, vonzza a botrányokat. Sikerein felbuzdulva megint előjött sértett vágya a vezetésre. Ha igazak a hírek, napi műsort akart, vagyis maga alá gyűrni a jelenlegi tévévezetés édesgyermekét, az Estét. És most, amikor falakba ütközött, inkább borított. Talán arra játszva, hogy mégis tévéelnök lehet.

A médiatörvény a jelenlegi politikai viszonyok között nem fog változni, a két kereskedelmi csatorna fű alatt meghosszabbította engedélyét újabb öt évre. Így színvonaljavulásra aligha számíthatunk idehaza. Romlásra annál inkább. Most például e formájában eltűnik egy értékes hírműsor, elsősorban a tévévezetés, másodsorban Friderikusz Sándor hibájából. Mert nincs, aki igazságot tegyen, így van kódolva a rendszer.