Hírek

2005.09.27. 00:00

Egyedül könnyebb?

Végy háromszáz lakost, jól körülhatárolható településrészt és működő közellátást – máris kezdhető az önállósodás.

Reggel-összeállítás

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Az érvényesen szavazó 515 választópolgár közül a vasárnapi népszavazáson 325 (61,1 százalék) támogatta az önálló település létrehozását
[/caption]Háromszázhuszonöt ember igent mondott, és abban a pillanatban a 35 ezres Gyöngyös városa elveszítette területének felét. Bizonyos jogi lépések még hátravannak, de nagy valószínűséggel ez történik: a vasárnapi népszavazáson ugyanis Mátraháza és a környező részek lakosai úgy döntöttek, leválnak Gyöngyösről és önállóan kezdenek új életet. A döntés nagy érvágás a Heves megyei városnak: a terület 46 százaléka „vész oda” 860 állandó lakossal, a szintén leváló, két állandó lakossal rendelkező Pipis-hegyi iparterületen több nagy, főként elektronikai cég működik, az iparűzési-adó-bevétel csak itt mintegy 300 millió forint évente. Kékestetőn egy ötvenéves bérleti szerződés alapján harmadik szezonját kezdi a sípályát üzemeltető Mátra Centrum Kft., amelyik eddig 350–450 millió forintot fordított fejlesztésekre, a megvalósítani szándékozott sípark közel 2 milliárd forint költségű.

Gyöngyösön nem mondják ki, de úgy érzik, Trianon-szerű csonkításról van szó. Hiesz György gyöngyösi polgármester hétfőn úgy fogalmazott: tiszteletben kell tartaniuk a nem ügydöntő népszavazás eredményét akkor is, ha az érzelmek győztek az észérvek felett. Ők továbbra is fenntartják a történelmi, jogi, alkotmányossági aggályaikat, s ezeket a belügyminisztériumi felterjesztéshez is csatolni fogják. Arra is kitért: alkotmányossági szempontból aggályos, hogy Mátrafüred olyan területeket is „vinne”, amelyeknek állandó lakosai gyakorlatilag nem tudtak érdemben beleszólni a folyamatba. (Kékestetőn, Farkasmályban, Pipis-hegyen 2–6 szavazásra jogosult él, miközben ezekkel a részekkel – Mátraházát és Mátraháza-Sástót is beleértve – Gyöngyös a jelenlegi területének 46 százalékát veszíti el, s egyben a stratégiai fontosságú, meghatározó idegenforgalmi területeket.) „Jogilag furcsa helyzet, az is, hogy egy harmincötezres város területének sorsába a többség – vagyis Gyöngyös lakossága – sem szólhat bele – mondta keserűen. Reményei szerint a Belügyminisztérium – miután nem ügydöntő népszavazás zajlott – nem terjeszti tovább a köztársasági elnöknek a kezdeményezést.

Lapunk kérdésére Mészáros Péter, az elszakadást előkészítő bizottság elnöke azt nyomatékosította: kezdettől fogva úgy képzelik el a szétválást, hogy „Gyöngyös ne járjon rosszabbul, mint jelenleg”. Ezt továbbra is megvalósíthatónak tartja, ha mindkét fél korrekt tárgyalásokkal és „józan együttműködési szándékkal keresi a Mátra fejlődését elősegítő megoldásokat”. A Gyöngyösön is feltett kérdés úgy szól: ez ilyen egyszerű? Néhány ember agitál, néhány száz szavaz, és százmilliók sorsa dől el? A törvények szerint igen, bizonyos feltételekkel. Magyarországon hetven település élt 1990 óta a különválás jogával. Ennek az a feltétele, hogy a jól elkülöníthető területi egység legalább háromszázas lélekszámmal rendelkezzék, az ott élők pedig képesek legyenek arra, hogy az önkormányzati jogokat úgy gyakorolják, hogy annak színvonala ne csökkenjen.

Mindezt az önkormányzati törvény Alkotmánybíróság által is megerősített rendelkezései írják elő – mondta el lapunknak Bekényi József, a Belügyminisztérium Önkormányzati Főosztályának vezetője. Arra a kérdésre, hogy a népszavazáson miért nem veszik figyelembe azok szavazatát is, akiktől leválnak, hiszen ez őket is érinti, Bekényi József így válaszolt: „Természetesen közük van hozzá, de mások sorsáról nem dönthetnek, hiszen a véleménynyilvánítás kezdeményezésének joga az adott területrész lakóit illeti. Az önálló községgé nyilvánítást mindenütt helyi, véleménynyilvánító népszavazáshoz köti a törvény. Itt az adott részen élők nyilváníthatják ki szándékukat. Mivel ez egy véleménynyilvánító, tehát nem ügydöntő népszavazás, eredménye soha nem azt jelenti, hogy a településrész leválhat. Ha a népszavazás kifejezi az önállósulás igényét, akkor indul az az előkészítő folyamat amely alapján a kezdeményezést a belügyminiszterhez továbbítják, aki megvizsgálja a beterjesztés dokumentumait, hogy a törvényi feltételek fennállnak vagy sem. Amennyiben igen, akkor továbbítja a kezdeményezést a köztársasági elnökhöz.

Elmondható tehát, hogy a községek lakói nem önmaguk döntenek a leválásról, hanem a köztársasági elnök dönthet erről a Belügyminisztérium javaslatára. Ha a belügyminiszter az önállósulási törekvés ellenére úgy ítéli meg, hogy a feltételek nem adottak, határozatban utasítja el a kezdeményezést, az érintettek pedig bírósághoz fordulhatnak. Kizárt viszont, hogy állami szerv jelöljön ki egy településrészt arra, hogy az önálló legyen.

Az önállósulás nagyobb hulláma a demokrácia első éveire esett. A történelem során kialakult különálló, aztán központilag egymáshoz tartozó településrészek első dolga volt 1990 után, hogy visszaszerezzék önrendelkezésük jogát.

Berentéből kánaán lett a népszavazás óta
Berentéből tejjel-mézzel folyó Kánaán lett, mióta levált Kazincbarcikáról – állítják a helyiek. Az 1055 fős település az 1999-es népszavazással szakadt le Kazincbarcikáról. A hatalmas vegyikombinát, a BorsodChem és a Borsod-energetikai Kft. a levált faluban fekszik. Berentének fizetik a hatalmas mennyiségű iparűzési adót. A falu így az ország leggazdagabb települése lett. Berentén minden út aszfaltozott, megújult a kultúrház, új orvosi rendelőt, bentlakásos idősek otthonát építettek. Az iskolások ingyen kapják a tankönyvet, a füzetcsomagot. Támogatják az ivóvíz- és a szennyvízdíjat.

Cserépszavazás Óbarokon
Levitt a szél hét darab cserepet az óbaroki buszmegállóról – helyi legendák szerint ezzel kezdődött Óbarok-Nagyegyháza Bicskétől való leválása 1997-ben. Konrád Istvánné helyi lakos bement a bicskei hivatalba segítséget kérni. „Azt mondták, hogy sajnos nem tudnak segíteni, mert az óbaroki buszmegálló felújítása nincs betervezve a költségvetésbe. A hét cserepet kicseréltük, de ez volt az a pillanat, amikor azt kérdeztünk: szükségünk van-e arra, hogy bárkinek a mostohagyerekei legyünk? Három évvel a „cseréptörés” után népszavazás révén leváltunk. Miénk az iparűzési adó, az építményadó, faluházat építettünk, gazdálkodásunk pedig jó. Volt értelme a lépésnek – mondja Konrád Istvánné képviselő.

Soroksár megötszörözte bevételét
„Soroksár egyértelműen jól járt azzal, hogy önálló kerület lett” – hangoztatta Geiger Ferenc polgármester. A soroksáriak 1991-ben kezdeményezték érzelmi és gazdasági okok miatt, hogy leváljanak Pesterzsébettől. A 23 ezer fős Soroksár 1950 előtt jómódú sváb település volt. A XX. kerületbe beolvasztva azonban hiába adta a nagyobb területet, s a több jövedelmet, a fejlesztések elkerülték. Az 1993-ban tartott népszavazáskor a helyiek majd 80 százaléka a szétválás mellett döntött. Azóta megötszörözték bevételüket, a 10 százalék körüli csatornázottság, az aszfaltutak aránya 50 százalék fölé nőtt.

Szarvaskőre négymillió helyett ötven jön be
Szarvaskő 2001. április 13-án helyi népszavazáson döntött az Egertől történő leválásról, a polgármester Barta Győző lett. Ma úgy véli, az elszakadás semmilyen negatív hatással nem járt, csak pozitívumokat említhet. A település helyzete anyagilag sokkal jobbá vált. Míg korábban városrészként 4 és fél millió forintot kaptak egy évre Egertől, most a pénzmaradvánnyal együtt 50 millió forint az éves költségvetésük, s az összeg felhasználásáról szabadon döntenek. Egerrel egyébként megmaradt a korrekt viszony, a város és a község a kezdetektől körjegyzőséget alkot, s a szarvaskői iskolások Egerben tanulnak.

Miskolctapolca: győztek a nagyvárosi ígéretek
Miskolctapolca önállósági törekvése elvérzett a 2005 januárjában kiírt népszavazáson. A mintegy háromezres városrészben 774-en nemmel, s 548-an igennel szavaztak a szétválásra. A kezdeményezők szerint a város nem tett annyit az üdülőövezet fejlesztéséért, mint amennyit az megérdemelne. Tapolcán Miskolc lakosságának a két százaléka él, de a nagyváros 51 milliárdos költségvetéséből csak morzsák jutottak. A barlangfürdő látványos fejlesztésén túl elhanyagolták az üdülőközpontot. Miskolc vezetői mindent megtettek az elszakadás megakadályozására, jelentős befektetésekkel kecsegtették a városrészt.

Tolna–Mözs: 57 szavazat hiányzott
A tízezer lakosú Tolna és a kétezer-ötszáz lelkes Mözs együtt maradt. Az elválni szándékozók szerint Mözs önállóan is meg tudna élni, sőt, ez fejlődésének, jövőjének a záloga. De a mözsi lakosság elöregedőben van, kevés a fiatal, viszonylag sok a hátrányos helyzetű ember, közöttük a cigány. Az ipari tevékenység zöme is Tolnán összpontosul. A népszavazás érvénytelen lett, de ez mindössze 57 szavazaton múlott. A szavazók többsége az elválás mellett voksolt. Valószínű, hogy a válást szorgalmazók nem mondtak le végleg a szándékukról.

Ezek is érdekelhetik