Plázaérzés a Lehel kofahajójában

[caption id="" align="alignleft" width="265"] A Lehel csarnok árusainak az a céljuk, hogy aki egyszer náluk vásárolt, az meg legyen elégedve és később is visszamenjen hozzájuk
[/caption]Egy hajó tervezésekor minimum három szempontot ildomos figyelembe venni. A legfontosabb talán a stabilitás, hogy ne boruljon föl az első komolyabb szélviharban. Majd érdemes a megfelelő befogadóképességről is gondoskodni. Végül pedig kiemelt cél, hogy a hajó a lehető legkisebb ellenállással tudjon siklani a vizen. E három kritériumnak tökéletesen eleget tesz a Lehel Csarnok kofahajója. Kovácsoltvas tartógerendák százai garantálják, hogy a piac egy özönvízzel összekötött tornádó esetén is zökkenőmentesen képes betölteni élelmezési funkcióit. Méreteivel sincs különösebb probléma, hiszen a tetőtéri parkolót is beleszámítva összesen négy szinten lehet piacozni. Az ellenállás pedig eleve kizárt, hiszen a hajó a keletkezése pillanatában már „zátonyra is futott” – a Lehel téren.

Van azonban még egy „hozzávaló”, amit sokan fontosnak tartanak. Nevezetesen az esztétikum. E tárgykörben, finoman fogalmazva is, kihívásokkal küszködik az épület. Kívülről még csak-csak kinéz valahogy – bár furcsán mutat a historizáló neoromán templom mellett –, de belülről nekem egészen kaotikusnak hat. Újgazdag ízléstelenséggel, trendis giccsel szembesülhetünk, ha alaposan körbenézünk a vitorlás gyomrában. A piros és sárga korlátok, a zöld padok és az acélkék tetőszerkezet kavalkádja számomra inkább egy „pityókás festőművész”, és nem egy nemzetközileg is elismert építész alkotásának tűnik. Hiszen amit látunk, az egy tudatos koncepció végeredménye.

Az árubőség azonban hamar feledteti ezt a kisiklást. Érzékszerveinket valóságos össztűz éri, amint belül vagyunk a küszöbön. A pék kemencéjéből ropogós cipó illata száll felénk. A frissen szedett málna és kukorica csábításának is csak kevesen tudnak ellenállni. A mogyorót, mandulát, pisztáciát és kesudiót kínáló pult jól megfér a háziasszonyok rohamait rendületlenül álló zöldséges szomszédságában. A hangszóróból örökzöld slágerek szólnak, így akár ritmusra mozogva is keresgélhetünk. – Negyedik generációs vagyok, hiszen már a dédmamám is itt árusított. Őstermelők vagyunk, tehát mi is azt esszük, amit kínálunk. A cél az, hogy aki egyszer nálunk vásárolt, az meg legyen elégedve és visszajöjjön. Itt minden saját termés, magyar áru – mondja Pál Marietta, miközben az őszibarackjait rendezgeti.

A tömött szatyrokkal való botorkálásban és a nézelődésben mozgólépcsők és liftek sietnek a segítségünkre. A modern technika eme vívmányai azonban kicsit a plázákhoz teszik hasonlatossá a közkedvelt piacot. A hagyományos hangulat sokak bánatára eltűnőben van, így azonban egyre több fiatal csábul be az utcáról.

Kóbor Katalin: Évek óta idejárok vásárolni, de az átalakítás előtt jobban tetszett. Amúgy mindent megtalálok, amire szükségem van. Még úgy is megéri nekem itt venni a húst és a gyümölcsöket, hogy utána Fótra kell hazavinnem. A külseje elég furcsa, nekem mindig a Titanic jut róla eszembe.

Kiss László: Az épület valóban szokatlan egy piachoz, de szerintem mindenképpen komfortosabb, mint előtte. Hetente kétszer jövök ide vásárolni, mert egyrészt közel van, másrészt az árak is megfelelőek. Már tökéletesen ismerem a piacot, pontosan tudom, hogy mit, hol érdemes beszerezni.

Persa Krisztina: Először nem tetszett az épület, de mára már megszoktam. A lényeg az, hogy itt mindent egy helyen megtalál az ember. Nagyon nagy a választék, és itt legalább tényleg répaíze van a répának. Amúgy rendszertelenül járok ide, időnként csak éppen beugrok, ha erre járok.

a plázafílinges hangulat lép. Az árubőség azonban a régi, így hamar megtelnek az üres szatyrok. Vég Márton Kóbor Katalin: Évek óta idejárok vásárolni, de az átalakítás előtt jobban tetszett. Amúgy mindent megtalálok, amire szükségem van. Még úgy is megéri nekem itt venni a húst és a gyümölcsöket, hogy utána Fótra kell hazavinnem. A külseje elég furcsa, nekem mindig a Titanic jut róla eszembe.

Kiss László: Az épület valóban szokatlan egy piachoz, de szerintem mindenképpen komfortosabb, mint előtte. Hetente kétszer jövök ide vásárolni, mert egyrészt közel van, másrészt az árak is megfelelőek. Már tökéletesen ismerem a piacot, pontosan tudom, hogy mit, hol érdemes beszerezni.

Persa Krisztina: Először nem tetszett az épület, de mára már megszoktam. A lényeg az, hogy itt mindent egy helyen megtalál az ember. Nagyon nagy a választék, és itt legalább tényleg répaíze van a répának. Amúgy rendszertelenül járok ide, időnként csak éppen beugrok, ha erre járok. A Lehel csarnok árusainak az a céljuk, hogy aki egyszer náluk vásárolt, az meg legyen elégedve és később is visszamenjen hozzájuk -->