Oly sokáig voltak fent…

[caption id="" align="alignleft" width="281"] Michael Schumacher és a Ferrari számára eddig sok csalódást hozott a szezon. A jelek szerint indokolatlan volt a túlzott magabiztosság.
[/caption]Amikor Michael Schumacher 2000-ben, nem kevesebb, mint 21 évvel Jody Scheckter utolsó, 1979-es Ferrari-sikere után megnyerte első ferraris bajnoki címét, mindenki azt sóhajtotta: végre! Egyedül Ron Dennis nyilatkozott így: – Gratulálok az olaszoknak, és remélem, hogy következő győzelmükre újabb huszonegy évet kell várniuk! Nem így lett, hiszen azóta csak Schumi nyert világbajnoki címet a pilóták közül, a Ferrari pedig 1999-től kezdve egyfolytában hatszor nyerte meg a konstruktőrök kupáját. Ám minden jel szerint ennek 2005-ben vége van, a világbajnok nem hogy címvédésről, hanem egyelőre még egy picike győzelemről is csak álmodozhat, annyira lemaradtak az új sztár, a Renault és a szupergyors McLaren mögött.

Egyébként ha az utóbbi negyedszázadot vesszük, tényleg érvényes a le-föl libikókajáték az istállók teljesítményét illetően. Ez sok mindentől függ: egyrészt többnyire műszaki oka van, például motorszállítót váltanak, vagy távozik a sikerpilóta, de van a dolognak egyfajta pszichológiája is, azaz sok nyerés után kissé alábbhagy a motiváció. Azt nagyon sokszor lehet érezni, ha egy csapat elindul felfelé – mint például két éve a Briatore vezette Renault, és lám, idén meg is érkeztek – minden valószínűség szerint – a csúcsra. A McLaren esetében is nyilvánvaló, hogy sokkal erősebbek, mint tavaly, csak éppen a megbízhatóság hiánya még gátat szab a teljes sikernek. Arra lehet tippelni, hogy 2006 lesz az igazi McLaren-év. Aztán hogy mi történik a Ferrarival…? A csúfos kudarcot nehéz feldolgozni, bár nyilván új motivációt is szülhet. Kérdés, az újabb csúcsokat is Schumacherrel ostromolják-e majd…

Megjegyzendő: a többiek nagyon unták már a Ferrari sikereit. Ráadásul alig titkolt kárörömmel is figyelik a Scuderia vergődését – az olasz csapat ugyanis meglehetősen ellenszenvesen igyekezett a legutóbbi címnyerése óta kifejezésre juttatni „felsőbbrendűségét” a többiekkel szemben. Megnyilvánult mindez például az istállók takarékosságával kapcsolatban: a csapatok vezérei abban egyeztek meg, hogy 50 napról 30 napra csökkentik a tesztnapok számát. Egyedül a Ferrari ágált a terv ellen, hiszen két saját tesztpályája is van, ahol akkor és annyit tesztel, amennyit csak akar.

– A Ferrari minden egyezséget felrúg, senki és semmi nem fontos a számukra, csak saját maguk! – fakadt ki még Michael Schumacher öccse, Ralf, és mások is úgy vélték: a Ferrari tevékenysége ellentétes a Forma–1 érdekeivel. Egy hónapja Jean Todt még makacsul és büszkén hajtogatta: „Engem a Ferrari fizet, csakis a cég érdekeit tartom szem előtt”. Nem csodálkozhat, hogy mostanában kárörvendően nevetnek rajta.