Naponta átvilágítják a tisztességünket

ISMERŐS A JELENET? Nagyobb címletű bankjegyet nyújtunk át a pénztárosnak. Ő ezt előírt gyanakvással fogadja: így a pénzünket átvilágító berendezés elé helyezi, hogy kiderítse, nem hamis bankóval álltunk-e elő.
Engem felháborít ez a gyakorlat. Rosszul viselem, amikor egy ügyintézés során olyan rendszerrel kerülök szembe, amelyikben minden előzetes ok nélkül potenciális gyanúsítottként tekintenek rám. De még ennél is jobban zavar, ha ezt úgy teszik, hogy nincs lehetőségem közben egyenrangú félként viselkedni. Persze minden csak találékonyság kérdése.
AZ EGYENRANGÚSÁGUNK végső soron mégiscsak rajtunk múlik. Van egy ötletem, amit szívesen közreadnék. Legközelebb hasonló helyzetben csináljuk a következőt. Vegyük tudomásul, amikor a pénztárnál átvilágítják a pénzünket és a becsületünket. De amikor megkapjuk a visszajárót, kérjük meg a pénztárost, hogy az általa nekünk átadott pénzt is világítsa át, s engedje meg, hogy ezt mi is nyomon követhessük.
DÖNTSÖN A GÉP. Mert az esélyek amúgy tényleg egyenlőek. Lehet, hogy ő ad át hamis pénzt, lehet, hogy mi.