2005.06.03. 00:34
Magyar babért az Európai Unió piacára
Bíró Marcsa későn futott, neki csak a füle jutott. Egy lakossági fórumon hangzott el ez a mélyenszántó megjegyzés. Arra utalt, hogy a minden eresztékében recsegő Európai Unió már nem a jómódú országok előkelő klubja, amelybe éveken át vágytunk, s az előnyök – amelyeket Magyarország a tagság révén remélt – egyre kétségesebbek. A népi bölcsességekhez visszatérve: bizonytalanok, mint a kutya vacsorája.
S bár a szókimondó atyafi nyilván nem forgatta az EU leszavazott alkotmánytervezetét, politikus legyen a talpán, aki érveivel szét tudná bombázni. Tény ugyanis, hogy a nyugati hatalmak számos polgárának csak a jóléti állam magabiztos bástyái mögül tetszett vonzónak az egyesült Európa eszménye. Egy Európa, amelyik felveszi a versenyt az Egyesült Államok világgazdasági és világpolitikai súlyának növekedésével.
Ez az idea azonban láthatóan szertefoszlik az emberek napi gondjainak nézőpontjából. Az életszínvonal megtorpanása miatt aggódó francia, holland polgár könnyen jut arra a következtetésre, hogy helyzete romlását a keleti bővítés is okozza. Úgy véli, neki kell megfizetnie a „szegény rokonok” felruházását, az unió túlbürokratizálódott gépezetének működtetését.
Végül is a népszavazási fiaskókkal csak az bizonyosodott be újra, hogy a világot nem a nagy eszmék mozgatják, hanem az emberek – valós vagy vélt – napi érdekei.
Mindezek után komoly veszéllyé vált az úgynevezett kétsebességes Európa létrejötte, amelyben nekünk aligha terem sok babér. Hacsak nem termeljük meg magunknak, s ki nem derül, hogy a magyar babér kemény cikk az uniós piacon.
