Kalandtúrára indulok ma Budapesten

Szeretem a kihívásokat, bár barátaim szerint csak nem vagyok magamnál. Igazuk lehet.
Nem vagyok magamnál, mert tervbe vettem, hogy ma kalandtúrára indulok Budapesten. Ha törik, ha szakad. Ha már ilyen ramaty idő van remélem, találkozom pingvinekkel, eszkimókkal is. Kalandvágyam olthatatlan, így felülök a BKV összes járatára, hadd érezzem mindjárt zsigereimben a metró- és egyéb felújítás okozta kínt. Tudom, hogy akár még dühöngenék is, ha tombolna a kánikula, de ma még ősz van. Ugye, emberek.
Nohát, irány Nagykovácsi, megnézni a Benkő-villát. Itt bújkált… Aztán vissza a Teve utcába, a zsarupalotára nézni és somolyogni, itt is bujkált… Hogy aztán csak úgy elutazzunk az Aranykéz utcába, majd sorra látogatni az 1996-os bandaháború neves színeit.
Mi lenne, ha betömetném végre a kátyúkat? Most valamennyi vízzel teli. Ja, hogy ez már az illetékesnek is igazán nagy kaland?
Nem is sikerült neki. Érzem a nyakamon, amint felcsap egy-egy autó.