Jó reggelt!

Amikor gyerek voltam, azt hittem, hogy a kézenfekvő szó abból ered, hogy „fekszem a kezemen” a szoba mintás szőnyegén és kisautót tologatok. Stabil az oldalfekvés, fejem kinyújtott karomra hajtom és berregek. Az utcákat a szőnyeg mintái jelentik. Kinn kánikula, a szoba hűvös, a redőnyt leengedte Rédei papa, a fények szűrtek. Mami borsót fejt, behallatszik a Déli krónika, az Elnöki Tanács elnöke azt mondja a hírekben, hogy az szerinte kézenfekvő. – Szerintem én vagyok kézenfekvő! – kiáltok nagyszüleimnek. Papa felriad a sezlonon, és legyint. Mama nevet, én meg nem értem, hogy mi ebben a vicc. (ia)