Andor utca: egyelőre nincs pénz

[caption id="" align="alignleft" width="152"] A kép csalóka: vidám gyerekek a zöldben. Ám öt méterrel odébb autók száguldanak tízezerszámra.
[/caption]– Szenvedünk a zajtól – mondja Baranyai Istvánné Andrea (33). – A lakásaink sokat veszítettek értékükből. A fiatal nő az Andor utca 1-ben lakik férjével és két kicsi gyerekével. Amióta megépült a közeli Lágymányosi híd, naphosszat hallgathatják az irdatlan autózúgást. Sőt, azután is. – Éjjelente majd’ leesem a rekamiéról ijedtemben – panaszolja Gerbán Józsefné Irén (88). – Volt itt tüntetés is. Eljött a Demszky, azt mondta, akinek nem tetszik, költözzön el. Hát hogy lehet ilyet, kérem? Hajdanán, 1969-ben, amikor Irénék idejöttek, békés kis utcára néztek az ablakok.

– Két-három autó ha ment – meséli a szomszédasszony, Csata Tamásné Éva (75). – Most meg? Hiába tiltották ki a kamionokat, éjjel csak belógnak. Vannak itt betegek is, tüdősök. Rossz a levegő. Ugyan ki költözne ide? A felelős döntnökök közül némelyek már évekkel ezelőtt sejtették: nem lesz jó ez így. A tulajdonosi bizottság 1998-ban határozott: kártérítést kell fizetni a lakóknak. Csakhogy a főváros nem csengette ki a pénzt. Az emberek pedig perre mentek. Nyertek a hatalommal szemben. – Úgy tudjuk, a szakértők szerint tíz és harminc százalék között van az értékcsökkenés – mondja Andrea. – Még ha a legkevesebbet kapjuk, akkor is örülni fogunk. Kifizetjük belőle az OTP-tartozásunkat.

A hír hallatán Éva összedörzsöli a tenyerét. – Szóval lesz pénzecske? – kiáltja. – Jaj de jó! Kicseréltetjük a rossz ablakokat, ugye, Irén? – Mi az, hogy! – vágja rá a néni. – Negyvennégyezer pár száz forint a nyugdíjam, csak a közös költség hatezer havonta. Meg a méregdrága gyógyszer! Úgy igaz, ahogy itt állok: ha nem varrogatnék azért a pár fillérért, éheznék. Az asszonyok a 7. szám alatt úgy tudták, nem pénzt kapnak. A házbeli fiatalemberektől hallották, akik jártak az ügyben az alpolgármesternél. – Azt mondta a Vajda, hangszigetelt ablakokat adnak – méltatlankodik Irén. – Ilyen hülyeséget! Kinek kell az? Hogy csukva tartsam? Én a panelban megfulladok levegő nélkül.

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Irén néni szerint hiába tiltották ki a kamionokat, azok éjszaka mégis beszöknek az Andor utcába
[/caption]Vajda Pál alpolgármester értetlenkedik. Mit sem tud a dologról, mondja, ez biztosan valami jogi ügy. Valóban az. És persze politikai. – Vagy két hónapja próbálom beterjeszteni egyéni képviselői indítványomat – panaszolja Kupper András fővárosi képviselő. – Nem tűzi napirendre a közgyűlés. Az ellenzéki városatya azt javasolná: ha már így elbaltázták a dolgot, legalább a kártérítés összegéről egyezzenek meg végre a lakókkal. – Öt-hat milliárdjába is belekerülhet ez a fővárosnak – mondja. – De ha peren kívül állapodnánk meg, talán másfél milliárdot is spórolhatnánk. Úgy tűnik azonban, a legfőbb vezetés köti az ebet a karóhoz.

A jogerős ítéletet írásban még nem kapták meg, de már fontolgatják a fellebbvitelt. – Feltételezem, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordulunk – mondja dr. Somogyi Ákos ügyvéd, aki a perben a fővárost képviseli. – A Lágymányosi hidat a fővárosnak kormányhatározat szerint meg kellett építenie. Az önkormányzati törvény pedig kötelezi, hogy a közutakat fenntartsa és fejlessze. A főváros tehát nem cselekedett jogellenesen. Ez az én ügyvédi álláspontom. Ha a bíróság másképp dönt, az már a bíróság hatásköre. Az Andor utcaiak szerint a mi ügyünk, mindannyiunké, budapestieké. Elvégre a mi adófizetői pénzünk a tét. És a nyugalmunk.