Pompa nélkül is lehet hercegi esküvőt tartani

A távolsági buszon szólt a rádió, az utasok kárövendve nevettek, mert Károly herceg esküvőjére nem ment el két meghívott pizzafutár.
Károly engem is meghívott. El is mentem Pesthidegkútra. A Vigasság dűlőbe, a Vihar-hegy lábához, a 800 éves Gercse-templomba. Autóink elakadtak a megázott úton. Kiszálltam segíteni, aztán gyalog vágtam át a réten toronyiránt legszebb ruhámban. A rom előtt Béla atya sétált egymagában a násznépet várva, szélfútta, fehér stólában.
A szertartás fél óráig tartott. Harmincan voltunk az elhagyott kápolnában, a hidegkúti Westminsterben, mely körül egy Gercse nevű falu élt és halt, míg a török végképp fel nem dúlta. A szép menyasszony szombaton szorgos kézzel, szépen kitakarította a szentélyt, égtek a gyertyák. Kinn a szél zúgott, benn Anikó felovasott a Prédikátor könyvéből. Eszerint jobb ketten lenni, mint egyedül. Mert ha elesel, van aki felemeljen. Ha pedig ketten fekszenek, legalább melegítik egymást.
Ilyen egyszerűen szép volt Gercsében Anikó és Károly esküvője. Pedig Károly nem herceg. Egy antikvárius az Egyetem térről.