JÓ reggelt!

El fogja felejteni – gondolom aggódva. Mármint a szerelmem a születésnapomat. Nem akarom átélni a csalódás miatti kellemetlen pillanatokat, ezért finoman célozgatok neki a dologra. A nagy napon se virág, se csoki, se semmi. Elkeseredem, de csak azért sem teszem szóvá. Másnap meglátogat, a szobába lépve meglátja a kollégáktól kapott virágokat. „Úristen! – kap a fejéhez. – Hiszen neked most volt a születésnapod! Ne haragudj – néz rám bűnbánóan. – Én csak a saját születésnapomra emlékszem.” Már meg is bocsátottam. Elvégre férfiból van.