Tokaj szőlővesszeiből pártpolitikai adok-kapok

Két parlamenti vizsgálóbizottság felállításáról hangzott el bejelentés a hét végén. A Fidesz és a szocialisták közlése között nem egészen két óra telt el. Előbbiek Leisztinger Tamásnak, „Gyurcsány Ferenc milliárdos társának” szerepét tisztáznák a Tokaj Kereskedőház bújtatott privatizációjában. Utóbbiak viszont azt derítenék ki az országgyűlési bizottság közreműködésével, hogy valóban tanácsokat osztogatott-e miniszterelnökként Orbán Viktor a felesége és baráti köre cégében az állami támogatásokkal kapcsolatban.
A javaslattevők nem naiv emberek. Pontosan tudják, mivé sikerült silányítani honi berkekben ezt a pártatlanul vizsgálni hivatott testületet. Azt, amelynek egy, a miénknél kiérleltebb demokráciában a politikai stikliktől visszatartó – ha nem elrettentő – ereje van. Ezzel szemben, ha a magyar parlament vizsgálóbizottságot állít fel, előre lehet tudni a következményeket: cirkusz lesz a javából, amelyen „csámcsoghat” egy sort a média. (Kosztolányik, Tóthok, Demeterek jönnek. Ugye, emlé-
keznek?)
Akkor mire jó mégis ez az egész bizottságosdi? Mai viszonyaink közepette valóban csak arra, amivé lezülleszteni sikerült:
a 2006-ban megtérülni vélt politkai tőke kovácsolására. Ehhez a legrövidebb út látszólag a másik fél besározásán át vezet.
Ahogyan ma a szavazó a politikai elithez viszonyul, minden kardcsörtetés csak tovább ront a helyzeten. De a páston – ha már nagyon éles a küzdelem – ez az érv nem érv.