Nem akarnak emlékezni az ügynöklistára

A volt belügyminiszter átadta, a volt miniszterelnök átvette, velünk pedig most meg akarják etetni. A Németh Miklós által Antall Józsefnek átnyújtott ügynöklistáról van szó, amelynek felidézése hovatovább népmesei elemeket tartalmaz. A rendszerváltás előtti utolsó kormányfő csak arra emlékszik, hogy készült ügynöklista, jóllehet, nem ő rendelte. A belügyminiszterétől kapta, el is olvasta, de tizenöt év távlatából egyetlen lajstromba vett hálózati személy nevére sem emlékszik. A hajdani belügyminiszter ezzel szemben nem találkozott a listával. Egy több száz oldalas anyagot ugyan átnyújtott Németh Miklósnak, de olvasatlanul adta ki a kezéből. Lehetségesnek tartja viszont, hogy ott lapulhatott benne az a bizonyos névsor.
Nos, erre mondja a magyar: nem életszerű a történet. A miniszter a tárca nevében átad – a rendszerváltás szempontjából fontos – iratokat, de nem érdekli, mit tartalmaznak azok. Ha tovább nyomoznánk az ügyben, a végén még kiderülne, a minisztérium portása állította össze az Antallnak címzett csomagot. Ami ugyebár elolvasás nélkül vándorolt a belügyben kézről kézre.
Az ember csak néz, és nem ért semmit. A történetből remek kabarétréfát lehetne írni, Egy rendszerváltás története címmel. Ha viszont némelyek irodalmi munkásságával állunk szemben, fel kell tenni a kérdést: miért nem tekintenek bennünket felnőttnek?
A rendszerváltás után közel másfél évtizeddel végre megérdemelnénk!