Eseménydús, esős nap volt

[caption id="" align="alignleft" width="244"] A Nemzeti Múzeum épülete a XIX. század közepén. A sok tízezres tömeg innen indult Budára, hogy kiszabadítsa az ott raboskodó Táncsics Mihályt.
[/caption]

1848. február 23-án Párizsban százezer ember kelt fel a gyűlölt király, Lajos Fülöp elnyomása ellen. A forradalom híre három nap múlva ért Bécsbe, majd március elsején Pozsonyba. Itt épp az országgyűlés alsó táblája ülésezett, s a küldöttek között ott volt Kossut Lajos is. Az események gyorsan követték egymást. Március 13-án kitört a bécsi,
majd 15-én a pesti forradalom.
Petőfi Sándor aznap korán kelt. Maga mellé vette a Pilvaxban szerveződő csoport vezérkarát, és ahogy ő fogalmazott; lelkesedéssel és a sors iránti bizalommal eltelve együtt siettek a kávéházba. Itt Jókai Mór olvasta fel kiáltványát, majd nemzetünk nagy költője elszavalta a Nemzeti Dalt.
Az egyre népesebb menet innen Landerer nyomdájához vonult, majd az ott található sajtókat lefoglalva elkezdték A tizenkét pont és a vers kibocsátását. Délutánra gyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeumhoz, majd az itt összegyűlt tízezer ember a Pesti Városháza elé hömpölygött. Innen, miután a tanácsurak aláírták A tizenkét pontot, a húszezer fősre dagadt tömeg átgyalogolt a Lánchídon, fel a Várba, a helytartótanácshoz. Az urak itt sem sokat tiltakoztak, s aláírták az eléjük terjesztett pontokat. Délután megnyílt Táncsics Mihály börtönének ajtaja, s egy eseménydús nap lassan véget ért...