2005.03.21. 00:00
Az álmok, az emlékezet tavaszi nagytakarítása
TAVASZ ELEJÉN mindig eszembe jut, rendet kellene raknom. A lakásban éppúgy, mint önmagamban. Ki kellene dobálni a megunt, elnyűtt nagykabátot és bakancsot. Magamból pedig nem ártana a tél nyűgét kisöpörni. Aztán tavaszi fáradtságra hivatkozva húzom- halasztom a dolgot, ugyanúgy, mint mások a rendszerváltáskor beígért, tavaszi nagytakarítást.
EMLÉKEZNEK az országot elárasztó, söprűzésre hívó plakátokra?
A beígért „tavaszi nagytakarítás” felüdítő eszméjére? A „Tiszta vizet a pohárba!” szólamra? A lelkes rendszerváltó csapatra? Lehunyom a szemem. Álmodom. Mi lett volna, ha…
KINYITOM A SZEMEM. Óvatosan körülnézek. Mit látok? Mocskos utcákat, és az utcákon csordogáló ügynöklistákat. A listákon meg tönkretett, mélyen magába roskadó emberi sorsokat. A rendszerváltás után tizenöt évvel. Túl hosszan tart ez a tavaszi fáradtság, szögezem le magamban.
HOLNAP rendet rakok. Vége a lustaságnak, kitakarítok. A lelkemben is. Kitörlöm az emlékezetemből az álmokat. Karinthyt idézve, elfelejtem a mai találkozásomat a 15 évvel ezelőtti fiatalemberrel…
Parcsami Gábor -->
