A törökök változatlanul tagadják

Ezekben a hetekben emlékeznek meg a világ örményei a kilencven évvel ezelőtt történt véres eseményekről.
A török vezetés 1915-ben az örmény kisebbséget okolta a sikertelen kaukázusi hadjáratért. A keresztény népcsoport állítólag együttműködött az oroszokkal, ez okozta a vereséget. Konstantinápolyban, a mai Isztambulban példátlan mészárlás kezdődött. Legyilkolták az örmények több ezer vezető személyiségét, majd a különleges egységek a falvakat vették célba. Vagy azonnal fölkoncolták az örményeket vagy elűzték őket szülőföldjükről. Nyolcszázezer embernek kellett étlen-szomjan menetelni, egészen a szíriai sivatagokig. A tisztogatásoknak összesen mintegy másfél millió örmény esett áldozatul.
Ankara tagadja a népirtást. Bár a török történetírás beismeri a deportálásokat, az elűzöttek többsége „betegségben” halt meg, és az áldozatok száma „nem haladja meg a százezer főt”. A mai Törökország örmény közössége viszont mind erőteljesebben szorgalmazza a szembenézést a múlttal. Amire az uniós csatlakozás reményében is égető szükség lenne. Csakhogy a török közvélemény nagyobbik része attól fél, hogy az EU-s közeledés keresztény térhódítással jár együtt. Bülent Ecevit volt kormányfő felesége nemrég arra figyelmeztetett, hogy „gombamód szaporodnak” a keresztény templomok a Boszporusztól nyugatra. Devlet Bahceli, a jobboldali Szürke Farkasok vezére kijelentette: „nem engedjük, hogy Isztambult visszaváltoztassák keresztény Konstantinápollyá”.