A kéregetés jóval több városképi kérdésnél

Összecsapnak az indulatok koldusügyben. A probléma élő, s különös időszerűségét az adja, hogy több nagyváros kitiltotta vagy száműzni készül a központból a kéregetőket. Az egyik tábor aggódik a turizmus meg a városkép miatt, és súlyos pénzbüntetésre(!) ítélné a pénzt kunyeráló szerencsétleneket. A másik álláspont szerint a kitiltás sérti az egyenlő bánásmód elvét.
Tömegközlekedő járókelőként magam is naponta találkozom koldusokkal. Legtöbbjüket jól ismerem. Tudom, mikor kérnek ennivalóra és mikor italra, melyik trükközik és melyikük képtelen más módon gondoskodni a napi betevőről. Közvetlenül élem tehát meg azt az ellentmondást, ami a kolduskérdés megítélésében rejlik.
A megoldáskeresésben szerintem a fő gond az, hogy a dolgok összekeverednek. Valóban fel kellene karolni azt a hajléktalant, akinek egyedül semmi esélye nincs a normális életre. De szigorúan kiseprűzném a külföldről behozott kéregetést. Csak nem a megnyomorított öregasszonyt, hanem a sarkon figyelő kolduskirályt.